Franciaország identitása I-II.

Fülszöveg

A Franciaország identitása nem egy a sok Franciaország-történet közül. Utolsó műve a 20. század egyik legjelentősebb francia történészének, Fernand Braudelnek, aki szükségét érezte, hogy saját szülőföldjének megismertetéséhez is felhasználja azt a módszert, amely iskolát teremtett és megalapozta az "új történetírás" sikerét. A mű ugyan befejezetlen maradt, mégis minden benne van: a szerző szemléletesen írja le benne a történelem hosszú távon ható folyamatait, az összes társadalomtudomány szempontjából elemzi egy-egy témakörét, élvezetes és tanulságos dokumentumokból rakja össze és érteti meg e kései kor olvasójával elődei élet -és gondolkodásmódját, hétköznapjait, az egyén keserves küzdelmét a létfenntartásért vagy a gazdaság folyamatait a korabeli gazdasági szereplők tevékenységének tükrében.
A Rhőne hajói, a földutak szekerei, járványok, rossz és jó termések, pusztító telek és árvizek, háborúk, a vasút kiépülése - minden életképet, dokumentum, mozzanat azt a célt szolgálja Braudelnél, hogy összerakja belőlük azokat a folyamatokat, megmutassa azokat az összefüggéseket, amelyek a jelent épp olyanná alakították, amilyennek ma ismerjük.
Az első kötet, mint címéből is kitűnik, azt az erős kapcsolatot vizsgálja, amely Franciaország története és területe között fennáll, és amely megmagyarázza, miért nincs "egyetlen Franciaország"; foglalkozik a város és a vidék bonyolult viszonyával, a régiók és nagyobb tájegységek sajátosságaival, végül azzal a folyamattal, amely a különféle, egymástól erősen eltérő részeket mégis szerves egésszé, nemzetté forrasztotta össze. A hamarosan megjelenő második kötet címe "az emberek és a dolgok".

A Franciaország identitása című Braudel-mű második kötete, Az emberek és a dolgok két témát ölel fel, a demográfiát és a gazdaságot, s mindkettőt hosszú történelmi idősorokon tárgyalja.
A mű első része, elsősorban a lakosságszám alapján, a fontosabb történelmi szakaszokhoz kötve tekinti át a francia történelmet. Braudel a múlt módszeres újraértelmezését a kezdetektől napjainkig végzi el. Felívelések és visszaesések követik egymást a kelta Galliától a 14. századig, a demográfiai szempontból katasztrofálisnak bizonyuló fekete pestis és a százéves háború évszázadáig. 1350 és 1450 közt a lakosságnak több mint a fele pusztult el, s ez a tény óriási törést okozott a francia történelemben. Sem más háborúk, sem a 18. századig gyakran pusztító éhínség tragédiái nem értek a nyomába. A szerző az utolsó öt évszázad többé-kevésbé rendszeres és gyors népességnövekedésének a magyarázatát is megadja, és elemzi a ma problémáit is: az alacsony születésszám és a bevándorlás nehéz kérdéseit.

A második rész témája Franciaország paraszti gazdasága, amelyben minden más tevékenységi formával szemben a mezőgazdaság dominál, noha az ipari és a kereskedelmi tevékenység is egyre erősödik és fejlődik. Minden európai ország hosszú évszázadokon át paraszti gazdaságban élt, de Franciaország lassabban jutott túl rajta, mint mások. Braudel bemutatja a paraszti életet, infrastruktúráját, a természet által kikényszerített ritmusát, technikáinak lassú fejlődését, az Újvilágból érkezett új növényi kultúrák szerepét. De bemutatja a városok megerősödését, a nagyipar, a nagykereskedelem megjelenését, a szállítás forradalmi változásait, a hitel kialakulását és a modern kapitalizmus megszületését is, ennek minden társadalmi konfliktusával együtt. Vissza