Franciaország III.

Előszó

Franciaország a világ öt legnagyobb kereskedelmi forgalommal rendelkező országának egyike, ugyanakkor gyökerei a vidéki életre nyúlnak vissza, még ha az évek folyamán a mezőgazdaságban dolgozó aktív népesség száma csökken is. A franciák nagyon kötődnek szorosabban vett szülőföldjükhöz, esetleg csupán egy vidéki nyara-lóval vagy egy örökölt földterülettel.
Sok francia számára az ősi föld erényét a falvak testesítik meg: a szülőfaluja, vagy a nyári vakációk helye, vagy egész évben a lakóhelye. Eltekintve az éghajlati különbségektől és a felhasznált építőanyagok minőségétől, mindegyiknek vannak közös pontjai: a "Fő utca", mely maga köré gyűjti a kereskedőket, a "Vásártér", mely egykor az olyannyira jelentős állatvásároknak adott helyet és természetesen a "Templom", melynek harangjai jelzik az órák múlását és a falusi közösség szerencsétlenségeit. A falu élete egész évben igen békés, eltekintve egy-egy rendezvénytől, illetve a vásárnapoktól. Csak a hagyományos kávéházak és a labdajáték-terek verik vissza a világ dolgait megvitató beszélgetések visszhangját.
Bár 1982 óta megpróbálnak egy decentralizációs reformot megvalósítani, a 9 milliós Párizs egész Franciaországra rányomja bélyegét. Párizs a politikai hatalom székhelye, az üzleti ügyekről is itt döntenek; páratlan építészeti gazdagsága, múzeumai és az általa megtestesített "életművészet" az idegenforgalom első számú célpontjává teszi.
Szerencsére néhány évtizede terjeszkednek a Párizs és a falvak között átmenetet képező vidéki nagyvárosok, melyek bátran néznek szembe a jövővel, Franciaország különböző tájainak dinamizmusát tükrözik. Ez a hamarjában felvázolt áttekintés nem lenne teljes a franciák megemlítése nélkül. A turisták gyakran barátságtalanoknak, kevéssé szolgálatkészeknek, a külvilág dolgaira alig-alig nyitottnak találják őket, ugyanakkor mindig készek lelkesedni az általuk igaznak vélt ügyért vagy hagyományaik védelméért. Akinek van elég ideje megismerésükre, azok számára meleg és hosszú vendégszeretetet tartogatnak. Vissza