Két feleség

Előszó

Részlet a könyvből:
Híres halványrózsaszín ingében, kihajtott gallérján csokor nyakkendővel, kemény kalapját jobbszemére húzva, kipárnázott sovány vállaival a kis Sam Barnabas belendült a Piccadillyről a St. James' Street-re. Legalábbis olybá tűnt, mintha belendült volna; valójában azonban lassan ment, mert egyik bokája lesűllyedt és merev járása tehertétele volt a színházban. "Az ántiját! Igen, elfelejtettem!" Elfelejtkezett arról, hogy holnap ötvennégyéves lesz.
Tömegével kap majd távíratot holnap, idegenektől is. És nagy levelet a mamától, vigye el az ördög! Ujabb mérföldkő. Mérföldkő!
Noha nem volt öt láb és öt hüvelyknél magasabb, Sam úgy járt, kelt, hogy termetesebb férfiak, megírigyelhették. Ugy érezték magukat, mint a bernáthegyi kutyák, melyek törpe agárral versenyeznek. És valóban volt valami az agár fürgeségéből Sam-ben, noha arca olyan ravaszul huncutkás volt, mint a patak gyönyörű vize a napfényben. Szemöldöke, melyet a kalap eltakart félig, egyenes, fekete haja szürkülő volt és mozgékony ajkai alig észrevehetően és tudatosan, szája felé kissé lebiggyedtek. Szemei azonban magára vonták a figyelmet. Fiatalosak, szépek. Lady Whate ezekre a szemekre mondta gyerekesen selypítve, - nagy gyönyörűségére azoknak, akik minden szavára nevettek: "Igen, ha Barney olyan intelligens is lenne mint amilyen a tekintete, az nagyszerű lenne. De tudják, éppen az a szép benne, hogy nem az." Vissza