Franklin Delano Roosevelt

Előszó

Részlet:

A demokratikus államfő

Államférfiak közt nincsen titkos tehetség: a történelem csak meghurcolt államfőket igazolt, félreértett tehetségeket soha. Ha voltak is a politikának tisztes mellőzöttjei, "akik mögött szép jövő állt", belőlük csakugyan hiányzott az államférfiúi erény. A nép eleinte nem látja a történelmi szerepet, de a született államférfit ösztönszerűen kiemeli közhivatalt viselő kortársai közül. Ezért történt, hogy az amerikai választó a nemzeti veszély napaiban Franklin Rooseveltnek tüstént nagyobb szerepet szánt, mint közvetlen elődeinek. A szerep körvonalait aztán csak a történelem tisztázza.
Az államférfiú mértéke azonban a politikai intézményekkel változik: egy kora-viktoriánus álsóházi tag elképzelése a vezérről például más volt, mint egy mai párttagé. A demokratikus vezér csak bizonyos irányban, rövid ideig s azért vezér, mert szenvtelen okfejtése meggyőzi kortársait, - a diktátor küldetéses hős, esélye a tömegszelidítéstől függ, személyisége összenő a szándékos legendaképzéssel. Roosevelt korszerű, diktátor egyéniség; csodálatos felgyógyulása legenda lett. Személyisége mindenkit elvarázsol, még Upton Sinclairt, a rosszkedvű szocialista írót is megejtette; remekül bánik a tömeggel s szemrebbenés nélkül állja az amerikai nyilvánosság vakító fényét. De az északamerikai Unio államformája ebben az órában még demokratikus, az államférfiúi hívatottságot tehát most is észszerű ítélet dönti el s a személyiség varázsa puszta ráadás. Vissza