Fülszöveg
Hans lenyomta a kertkapu kilincsét. Nyitva volt. Óvatosan, előrenyújtott karral indult a ház felé a vaksötétben. Az öreg Kretschmer szorosan a sarkában lopakodott. Hirtelen megrántotta az öreg kabátujját. - Várj! Van itt valaki...
Igen, valaki megmoccant a kerítésnél.
- Nem tetszik ez nekem - suttogta Kretschmer.
Hans előhúzta a pisztolyát, kibiztosította.
A ház tornáca felől halk ajtónyikordulás ütötte meg a fülét.
- Waldhauser, te vagy az? - kérdezte fojtottan, de senki sem felelt. Hátul az udvarban, ahol a pajta állt, különös koppanás hallatszott. Csapda, villant át Hanson, és homlokát kiverte a veríték.
- A kerítés... - súgta fülébe az öreg csempész.
- Nem magas, és a kerten át kijuthatunk a mezőre. - Odasurrantak, de a korhadt kerítéslécek megreccsentek, amint rájuk támaszkodtak.
- Hande hoch! - csattant fel egy metsző hang, és éles lámpafény vágott az arcukba.
Hans habozás nélkül tüzelt. A fény kialudt, fojtott kiáltás hallatszott. Körös-körül eldördülő lövések...
Tovább
Fülszöveg
Hans lenyomta a kertkapu kilincsét. Nyitva volt. Óvatosan, előrenyújtott karral indult a ház felé a vaksötétben. Az öreg Kretschmer szorosan a sarkában lopakodott. Hirtelen megrántotta az öreg kabátujját. - Várj! Van itt valaki...
Igen, valaki megmoccant a kerítésnél.
- Nem tetszik ez nekem - suttogta Kretschmer.
Hans előhúzta a pisztolyát, kibiztosította.
A ház tornáca felől halk ajtónyikordulás ütötte meg a fülét.
- Waldhauser, te vagy az? - kérdezte fojtottan, de senki sem felelt. Hátul az udvarban, ahol a pajta állt, különös koppanás hallatszott. Csapda, villant át Hanson, és homlokát kiverte a veríték.
- A kerítés... - súgta fülébe az öreg csempész.
- Nem magas, és a kerten át kijuthatunk a mezőre. - Odasurrantak, de a korhadt kerítéslécek megreccsentek, amint rájuk támaszkodtak.
- Hande hoch! - csattant fel egy metsző hang, és éles lámpafény vágott az arcukba.
Hans habozás nélkül tüzelt. A fény kialudt, fojtott kiáltás hallatszott. Körös-körül eldördülő lövések törték ezer darabra az éj csendjét...
Vissza 
