Bernadette

Előszó

SZEMÉLYES ELŐSZÓ.

1940 júniusának utolsó napjaiban, Franciaország összeomlása után, amikor menekülnünk kellett az ország déli részén fekvő lakóhelyünkről, kerültünk Lourdesba. Feleségemmel együtt azt reméltük, hogy még idejében Portugáliába tudunk átszökni a spanyol határon keresztül. Miután azonban az összes konzulok egyöntetűen megtagadták a szükséges vizumokat, nem maradt más megoldás a számunkra, minthogy ezen az éjszakán nagy nehézségek közepette Franciaország belsejébe meneküljünk, mivel Hendaye határvárost már megszállták a német csapatok. A Pyreneusok départementjei a káosz, a zűrzavar fantasztikus táborává alakultak át. Ennek a különös népvándorlásnak milliónyi tömege tévelygett az országutakon és elárasztotta a városokat és a falvakat: franciák, belgák, hollandusok, csehek, lengyelek, osztrákok, emigráns németek és közöttük a megvert hadseregek katonái. Alig csillapíthattuk az éhségünket. Hajlékra azonban már gondolni sem lehetett. Aki egy széket meghódított, hogy azon töltse az éjszakát, általános irigység tárgya volt. Végtelen sorokban álltak a menekülök háztartási eszközökkel, matracokkal, ágyakkal tornyosán megrakott autói, mert az üzemanyag teljesen kifogyott. Pauban hallottuk egy ottani honos családtól, hogy Lourdes az egyetlen hely, ahol az, akinek kedvez a szerencse, még szállást találhat. Mivel a híres város csak harminc kilométernyire volt innen, azt tanácsolták nekünk, hogy próbáljunk kopogtatni kapuin. Megfogadtuk ezt a tanácsot és végre szálláshoz jutottunk.
Így vezetett a gondviselés Lourdesba, amelynek csodáiról eddig csak egészen felületes tudomásom volt. Több hétig ebben a pyreneusi városkában rejtőzködtünk. Félelmetes idők voltak. De számomra egyúttal életem jelentős szakasza, mert akkor ismertem meg a kis Bernadette Soubirous csodálatos történetét és a lourdesi gyógyulások csodálatos tényeit. Egy napon nagy szorongattatásomban fogadalmat tettem... Vissza