Előszó
Részlet:
"Én volnék itt, a "Fráter". Szerény, feltételes módban mondom, mert nem szoktam hangoskodni. Szemem jó: hamarosan meglátom, hogyan leszünk egymással, kedves fiaim. Megérzem, hogy itt...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Én volnék itt, a "Fráter". Szerény, feltételes módban mondom, mert nem szoktam hangoskodni. Szemem jó: hamarosan meglátom, hogyan leszünk egymással, kedves fiaim. Megérzem, hogy itt van-e az ideje annak, hogy titeket újságban szólaltassalak meg, vagy hogy jobb lesz-e fölhagyni vele és későbbre tenni.
Tudjátok, ki vagyok én? Tudhatjátok, mert elárultam a folyosói "kiáltványban": gimnáziumotok szelleme, lelke, aki nevel titeket, átjár, megragad és igyekszik fölemelni Hozzá - Istenhez. Nem Martinuzzi György fráter vagyok, hanem a róla elnevezett nevelőintézet szellemének inkarnációja s mint ilyen, valóban frátertek (kedves testvérek) és patertek (szellemi atyátok) egyszersmind.
És most azt szeretném, hogy a modern kor, a modern technika nagyágyúja - a "sajtó" - útján megszólaljatok és eláruljátok, mi is van bennetek. Tudtok-e lelkesedni a Szépért, a Jóért, szóval Őérette, aki maga a Szépség és a Jóság.
Ime lám, úgy esett, hogy éppen az Ő földreszállásának, a Megváltás kezdetének évfordulóján, a kis Jézus születésekor születik meg a mi lapunk is. Jó omen ez, örüljünk neki és vigyük el kicsike ajándékul a Fráter első számát, álljunk vele a pásztorfiúk közé, tegyük a jászol szélére: itt van, Jézuska, sohase legyen benne olyasmi, amit Neked meg ne mutathatnánk."
Vissza 
