Közlekedési irodalomkutatás

Előszó

A tudományos-technikai forradalom korszakában az ujabb és ujabb tudományos felfedezésekért, a termékekért és piacokért világméretekben folyó gazdasági-politikai verseny rendkivüli anyagi és szellemi energiát igényel és használ fel. E könyörtelen versenyben kiszorul a piacról minden elavult termék éppen ugy, mint ahogy nem érvényesülhet benne a kor szakmai követelményeivel lépést tartani nem tudó szakember.
Hazánkban - akárcsak a világ minden táján - a műszaki szakemberképzés egyik központi problémája, hogyan lehet lépést tartani a mérnöki ismeretek gyors fejlődésével, vagyis hogyan kell a képzést megreformálni ahhoz, hogy a jövőben egyre inkább a müszaki fejlesztés követelményeit támasztó mérnöki tevékenység gyakorlására a mérnökök tartósan alkalmasak legyenek.
Sokan vélekednek ugy, hogy az egyetemi képzés legfontosabb feladata a világos itéletalkotásra, logikus és önálló gondolkodásra nevelés lenne. Erre egyik legjobb eszköznek tekintik a természettudományi alaptárgyak: fizikai, matematika, mechanika oktatásának megerősitését és olyan foku elsajátitását, mely a hallgatót az ismeretek gyakorlati alkalmazására teszi képessé. Egy másik elképzelés szerint az oktatás hatékonyságát a szakemberképzés interdiszciplináris környezetének megteremtése fokozhatná. Ez nemcsak az egyes tudományok közötti merev válaszfalak ledöntését és szélesebb szakmai látókör megteremtését eredményezné, hanem elősegitené azt is, hogy az elmélet és gyakorlat között szoros kapcsolat alakuljon ki. Ez utóbbi gondolat valósul meg például a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának novoszibirszki kutatóközpontjában. Vissza