Roma Aeterna

Előszó

Részlet a könyvből:
Fiatalok lelkesedése

A fiatal Anicius Manlius Severinus Boethius a hatalmas Anicius nemzetség egyik palotájának könyvtártermében víziorgonáján játszott. Innen, a Pincius lejtőjéről, az ablakokból messze látott el a szem a kert koronafenyői alatt le Rómára, a Tiberisre és a Tiberis túlsó partján Hadrianus császár mauzoleumára, a mauzoleum felett Szent Péter bazilikájának cserépfedelére és karcsú harangtornyára. Távol a láthatáron kéklett a Soracte. A nap még nem érte el a könyvtár ablakait, az áprilisi kellemes langymeleg átjárta a terme márványpadlózatát, a nyilt ablakokon át tavaszi virágok illata ömlött be. Az ablakpárkányokra rásimultak a nyíló glyciniák fürtjei. S mikor betódult a napfény, csak úgy ragyogtak az elefántcsont és színes üvegfalak. A kertben játszó szökőkút vízsugarának fénye ott libegett a terem mennyezetén. Köröskörül a szoba falai mentén puszpángfapolcok álltak, telezsúfolva kódexekkel, újmódi pergamenlapú, fehér bőrbe vagy selyembe kötött, drágakövekkel ékes könyvekkel, egy-egy Szent Ágoston, Aristoteles vagy Platon kötet. Az egyik polcon régi könyvritkaságok, papírtekercsre rajzolt írások hevertek kerek dobozokba gyömöszölve. a római és görög irodalomnak minden remeke, a költőktől és történetíróktól a bölcselőkig és egyházatyákig, a matematikai és természettudományi művek mind együtt voltak itt.
A terem közepén, szanaszét szórt könyvek közt, a márványasztalon mindenféle furcsa, ismeretlen célú készülék tarka csoportban: emelőrudak apró méretekben, zsinegdarabok, félig lefaragott fadarabok, szerszámok, kések, ollók, kalapácsok, vázák és üvegedények tele különös színű, szivárványszínben játszó vagy piszkos szürke folyadékokkal... Vissza