Ebben a kötetben önéletrajzi írások mellett a színházzal kapcsolatos állásfoglalásai kaptak helyet: esszék, beszédek, kritikák. Dürrenmattot ezekben az elméleti írásaiban is olyan szellemes, kitűnő felkészültségű és humanista írónak ismerjük meg, mint művészi alkotásaiban. Itt sem hiányzik az őt annyira jellemző csípős, jó adag öngyúnyt tartalmazó, másokat sem kímélő irónia.
Dürrenmatt becsületes szándékú, az emberiség jövőjéért aggódó, korának társadalmát kritkusan bíráló - jellegzetesen polgár író. Világnézetét is polgári volta határozza meg döntő módon, politikai, irodalomkritkai, esztétikai fejtegetéseire egyaránt rányomja bélyegét. Nézetei következtetésképpen sokszor nem marxisták. De ez az állandó szellemi készenlétet követelő, vitára, ellentmondásra, cáfolásra ingerlő mondanivaló izgalmasság teszi írásait a magyar olvasó számára.
