A család, az állam és a magántulajdon keletkezése

Előszó

Engels ez alapvetően fontos művét eddig sok tekintetben helytelenül értékelték, s nem csupán polgári részről; a probléma itt egyszerű, s a mi feladatunk is könnyű; a rejtett és leplezett osztályérdekeket kell csupán felmutatnunk a "tárgyilagos" és "tudományos" kritikák mögött, melyek "a tudományos kutatás újabb eredményeire" hivatkozva kézlegyintéssel elavultnak jelentik ki Engelsnek az egész emberiség szellemi történetében korszakot alkotó munkásságát; azt hiszik, hogy ilyen módon agyonhallgatják vagy meg nem történtté tehetik, vagy, ha nagyon lojálisak, a tudomány történetének poros köteteibe zárhatják Engels és Marx nagy cselekedetét, a tudomány - az összes tudományok, közöttük az őstörténet - forradalmasítását, azt a tényt, hogy Marx és Engels nemcsak a tudományban csináltak forradalmat, hanem a forradalomból is tudományt, s a két folyamat el nem választható, mert egy és ugyanaz.
De legyünk ugyanolyan könyörtelenek a magunk hibáival és hiányosságaival szemben, mint Marx és Engels, s mondjuk meg, hogy a szocialista világban is gyakran helytelenül értékelték ezt a csodálatos kis munkát, amely több mint hatvan, az őstörténetben óriási fejlődést és gazdagodást jelentő esztendő után is tökéletes remekműként áll előttünk. E megállapítás persze egyáltalán nem zárja ki a mű tudományos kritikáját, aminek szükségességére a későbbiekben még rámutatunk. Helytelenül értékelték többféle, látszólag egymással ellentétes módon: az egyik az volt, hogy elismerték, könyvtárakba zárták, teoretikusok magánügyének tekintették, "ez az elmélet, a mozgalom más" felkiáltással; a másik, hogy a sokkal nagyobb apparátussal és főleg sokkal nagyobb propagandával dolgozó hivatalos és félhivatalos polgári tudomány jelentős eredményei előtt kapituláltak, feladták Marx és Engels tudományos forradalmának és forradalmi tudományának eredményeit, feladták a polgári teljesítményekkel szemben a forradalmi kritika jogát és kötelességét; a harmadik pedig, hogy dogmává, érinthetetlen szentséggé, minden időkre változatlanul érvényessé nyilvánították Engels - és Marx - minden mondatát: az "ortodox marxizmus" azért abszurd, mert marxizmus és ortodoxia egymást módszertanilag is kizáró ellentétek. Vissza