A Kárpátaljai Református Egyház története a két világháború között - kitekintéssel a jelenre

Fülszöveg

Az 1938-as bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz a szlovákiai és kárpátaljai területet. A két szlovákiai terület és a kárpátaljai egyházkerület feloszlott, és a gyülekezeteket ismét a korábbi magyar egyházkerületek vették át. Bereget és Ugocsát, a Kárpátaljai Egyházkerület két egyházmegyéjét a Tiszántúli Egyházkerületnek ítélték oda, a harmadik egyházmegye, Ung pedig a Tiszáninneni Egyházkerület része lett. A háború kitörése megakadályozta a visszacsatolt területek teljes újjárendezését.
Miután a Vörös Hadsereg 1944-ben elfoglalta Kárpátalját, a Szovjetunió bekebelezte ezt a területet. Az elavult református gyülekezetek kénytelenek voltak önálló egyházzá alakulni. A magyarországi egyház erőfeszítései, amelyek arra irányultak, hogy a reformátusok csatlakozzanak a Szovjetúnióban élő baptistákhoz, megtört a lelkészek ellenállásán. Megalakult a Kárpátontúli Református Egyház, amelynek a vezetőjét Genczy Bélát először felperessé, később pedig püspökké nevezték ki. A lelkészek nagy részét 1948-ban deportálták, és csak 1956-ban térhettek haza. Az egyházi élet istentiszteletre és temetésre korlátozódott. Az egyház vezetését a püspök vezetése alatt egy püspöki tanács vette át. A Magyarország Református Egyházzal csak a hetvenes évek végén tudtak hivatalos kapcsolatot felvenni. 1978-ban iktatták hivatalába az egyház harmadik püspökét, Forgon Pált, a beregszászi esperest. A hiányzó lelkészutánpótlás problémája egyre nagyobb gondot okozott a vezetőknek. A hetvenes években kezdődhetett meg a lekészképzés két jelölttel, akik már ekkor gyülekezeti szolgálatot teljesítettek. 1990-ben két teológus tanult Budapesten és kettő Debrecenben. Vissza