Előszó
A hazai természetgyógyászat az illegális állapotból 10 évvel ezelőtt kiszabadulva kezdte meg térhódítását. Társadalmi gyökerei abban rejlettek, hogy a hagyományos egészségügyi és kórházi ellátás mindig is „kitermelt" egy olyan betegréteget, melynek nem tudott segítséget nyújtani. Ezek az emberek gyógyulásukat keresve eljutottak az alternatív módszerekig, megtalálták a gyógyítókat, hiába volt mindez tiltva vagy elhallgatva. Hiszen hallomásból mindenki ismert olyan füves asszonyt, csontkovácsot, stb., akik a tiltás ellenére is vállalták a hozzájuk fordulók gyógyítását, és ezzel szinte legendává nőtték ki magukat. Ennek köszönhetően a természetgyógyászatot egyfajta misztikus köd lengte körül, a rendszerváltást követően, a természetgyógyászatot elzáró sorompókat felhúzva, szinte özönként zúdult ránk mindaz, amivel együtt kellett volna felnőnünk, hogy életünk természetes részének tekintsük. így azonban hosszú évek teltek el útkereséssel, a természetgyógyászat helyének, szerepének megtalálásával.
A természetgyógyászat módszerei nem újkeletűek, hiszen a II. világháború előtt az embereknek még természetes volt, hogy tavasszal-nyáron-ősszel összegyűjtötték a gyógyfüveket és legalább 60-70 féle füvet tároltak, hiszen számítottak különféle betegségekre. Mai világunkban azonban már nem élünk olyan közel a természethez, hogy ezt mindenki megtehesse, nem rendelkezünk az öngyógyító módszerek ismeretével sem. Ezt a szerepet vállalják a természetgyógyászok, ezért van rájuk szükség.
A hagyományos társadalmi és egészségügyi gépezet mindig csak papolta a megelőzés, a prevenció fontosságát, és nem veszik észre, hogy a természetgyógyászat a megelőzés területén a maga sajátságos módszereivel néhány év alatt többet tett az emberek egészségéért, mint azok a néha tévében, moziban bejátszott „ne dohányozz", „moss fogat", „használj óvszert" típusú félperces snittek, melyek a felvilágosítást voltak hivatva.
A természetgyógyászat térhódítása mellett az embereknek lényegesen szélesebb ismereteik vannak az egészséges táplálkozási formákról, a természetes gyógymódokról, az egészség megőrzését szolgáló mozgás és sport lehetőségeiről, szerepéről.
Sajnos élet-halál harc folyik a gazdasági élet minden területén. A hazai egészségügy válságban van, folyik a kórházi ágyszámcsökkentés, többezer orvoskollégát bocsátottak el munkahelyükről. Az egész A? orvostársadalom rettegésben él a jövőjét, munkahelyét illetően. Ok azok, akik több évtizedet tanultak - folyamatosan képezik most is magukat, hogy megfeleljenek az állami és egészségügyi követelményeknek és most állandó létbizonytalanságban élnek. Nem várhatjuk el tőlük, hogy felfogják, és elfogadják, hogy jelentkezik egy új gyógyító szakterület, amely a maga módján, a maga természetes eszközeivel bizonyos területeken többet tud a gyógyulásra váró betegek számára nyújtani, mint ők. Ezáltal nem csak az érdeklődés, hanem a megélhetést biztosító pénz is ebbe az irányba mozdul el. Mindebből következik, hogy kimondva vagy kimondatlanul sajnos az éles társadalmi és gazdasági ellentét szembeállítja pont azokat, akiknek maximálisan egymásra kellene támaszkodniuk.
Én csak remélni tudom, hogy ez a szembenállás, ellentét a jól dolgozó természetgyógyászok eredményei láttán egyre inkább oldódik, inkább a megértés, a kölcsönös egymásrautaltság veszi át a szerepet. Ez a fajta együttműködés a követendő és úgy hiszem, nincs is más út, csak az, hogy orvos és természetgyógyász összefogva tevékenykedjen a beteg emberek gyógyítása érdekében.
Amennyiben ez nem történne, kilátástalan harcok sorozata következik, amelyiknek a „levét" megint csak maga a beteg ember issza meg. Lehetőség nyílik az ufóenergiával, isteni energiával „gyógyítók", szemfényvesztők megjelenésére, térhódítására.
A jövő mindenképpen az, hogy az orvosok és természetgyógyászok által vezetett klinikák működnek, ahol azon természetes gyógymódokat, módszereket alkalmazzák orvosi irányítás és kontroll mellett, amelyek jelenleg a hagyományos orvoslás keretében nem kaphatnak helyet. Hogy ehhez milyen út vezet, azt itt és most kell meghatároznunk.
Azzal zárnám gondolataimat, hogy annak a magasztos célnak, a gyógyításnak, melyet a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége maga elé tűzött, csak úgy tehetünk eleget, ha minden természetgyógyász - függetlenül attól, hogy rendelkezik-e orvosi képesítéssel vagy nem - lehetőségeihez képest tudását a legmagasabb szintre emeli.
A természetgyógyászat mindenkié. De ez egyben komoly felelősséget is jelent, hogy gyógyítással csak azok foglalkozzanak - és kizárólag azok! akikben nemcsak az akarat, szeretet és elhivatottság van meg, hogy segítsenek embertársaikon, hanem megszerezték a kellő tudást is. E kettő együtt csodákra képes. Hit és tudás, ez a mozgatórugója azoknak az embereknek, akik a természetgyógyászat területén sikereket tudnak felmutatni. Mély tisztelettel meghajlok mindazok előtt, akik tudással és hittel felvértezve e göröngyös útra léptek. Kívánom, hogy lélekben és szellemben megerősödve, minél több embertársaikon tudjanak segíteni.
Vissza 
