Előszó
Elnök Úr! Prorektor Úr! Kedves Barátaim és Kollégáim! Tisztelt Érdeklődők!
Minden bizonnyal csalódást okozok, de már nem első ízben történik, s lassan Önök is megszokhatják, hogy Kiss Jenő professzor urat, Társaságunk főtitkárát helyettesítem. Mikor eldöntünk valamit, sokszor a sors közbeszól, s nem úgy sikerül megvalósítani elképzeléseinket, ahogyan szeretnénk, ahogyan tervezzük. Amikor erről a tanácskozásról beszélgetni kezdtünk, és a programját előkészítettük, Kiss Jenő tanár úr merte vállalni a megnyitó beszédet. A közelmúltban azonban operáción esett át, és bár állapota javul, sem az utazást, sem a hosszan tartó üldögélést nem tudta vállalni, pontosabban: orvosai nem engedélyezik neki. így arra kényszerülnek, hogy tőlem hallgassák meg azt a pár szót, amivel részben az ő gondolatatait tolmácsolom, részben pedig magam is mint a névtan lelkes munkása el szeretnék Önöknek mondani.
Először is arra kell gondolnunk, hogy milyen súlyos csapás érte a magyar névtudományt Kiss Lajos halálával. Akik valaha foglalkoztak névtannal, s valamennyien olyanok vagyunk, így mindnyájan tudjuk, hogy mit jelentett az ő személye és munkássága, elmélyült és eredményes kutatása a magyar, a szláv és az általános névtudomány számára, valamint a magyar és szláv nyelvi kapcsolatok összefüggéseinek föltárása tekintetében is. Nagyra értékeljük egész élete munkásságát, különösen névtani tevékenységét, hiányoljuk kedves, közvetlen személyiségét, névtani tanácskozásainkon elhangzó értékes, tartalmas előadásait. Emlékezzünk rá mindig nagyrabecsüléssel, kegyelettel, s rá gondolva álljunk föl egy néma percre!
Fájdalmasan hiányoljuk azt a kedves kollégánkat, aki tartalmas gondolataival, szellemes megjegyzéseivel szólt hozzánk valamennyi konferencián, és most nem tud itt lenni. Mező András tanár úr - kedves barátunk és társunk a névtan művelésében - súlyos beteg. Bízunk abban, hogy akaratereje, családjának szeretete és orvosai szaktudása segít rajta, kilábol betegségéből, s még számtalan alkalom lesz, amikor együtt lehetünk nemcsak a névtan tudományos tanácskozásain, hanem majd fehér asztal mellett is, vidámabb hangulatban. Ugyancsak nem tudott eljönni betegsége miatt Kristó Gyula történészprofesszor, a történeti helynévkutatás jelentős tudósa. Neki is kívánunk mindnyájan mielőbbi gyógyulást, további eredményes kutatómunkát, s következő konferenciáinkon sok érdekes, tanulságos előadás megtartását.
Elsőnek kellett volna említenem, hogy természetesen hiányoljuk erről a tanácskozásról Benkő Loránd professzor urat. Hála Istennek, fölgyógyult súlyos betegségéből, de nyolcvanadik évét meghaladván már nem tudta vállalni az utat, és a konferencia személyes megnyitását. így a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak sem az elnöke, sem a főtitkára nem tud jelen lenni, de remélem, nemcsak az ő nevükben, de az ő gondolataikat is tolmácsolva mondom el a következő néhány szót Társaságunk tevékenységéről és terveiről a magyar névtudomány terén.
Vissza 
