Talajtorna

Előszó

Részlet a könyvből:

"Tegnap a technika komplex szerencsés együtt mozgásának köszönhetően a rádiót tekergettem. Szerettem volna valami szépet vagy csúnyát hallgatni egy keretes szerkezetben elhelyezett, és kevésbé sem elhanyagolható módot találni a kezdethez. - mondta Wámbereki, és a tengernyi napfénylevél remegősében kedvenc újságjának tegnapi példányát kiteregette az utca macskakövére, majd föléje hajolt úgy, hogy kabátja megfeszült a hátán.
Mondhatnám azt is, hogy reggel éppen egy nullperiférikus víztaszító alligátorral találkoztam a kert végében, ám végül is nem így volt, de nadrágomat mégis vékony csalántakaró fedte be. Titkolt komplexusok gyűjteménye vagyok, és már nem is tudom megkülönböztetni a nappalt az estétől. Ha boltos lennék, mint ahogyan az nem vagyok, zamatkockák között a pultra hajolnék és biztos lenne egy harmadik titok is, amit sztaniolpapír bőröndbe csomagolhatok, meg minden pont fókuszált pillanatát vagy legalább is fazekat, lábast, finom étel evőeszközöket. A kékszemű Színköltő, kezében a szokásos kék és egyéb színű, ónfejű szódásüvegekkel, amiket megtölteni visz nap mint nap a szikvízeshez, Wámbereki fölé hajolva figyelte a geometrikus térben elhelyezett újságlapokat, amire az alul felül csiszolt üvegeken átszaladó napfény visszatükröződött. Wámbereki az újságlapokat ellenben áthajtotta, megkerülve a hajtási szögeket és fokokat. Az apró hirdetéseket meg a nagyokat, átfedve a kiemelt főcímen papírhajót hajtott és megint egy másikat, hogy majd vízre engedje őket." Vissza