A varsói szerződés végnapjai

Előszó

Az én történelmem (Tények és emlékek) című számadás első darabját bocsátom útjára. Ha Isten ad időt és elegendő szellemi erőt, a következő kötetben közéleti politizálásom adatait-emlékeit szeretném összeszedegetni. S megírni azt, ami abból - szerintem - följegyzésre alkalmas, amit érdemes. Tervezett címe „A Fórum. Egy mozgalom felfutása és széthullása" lenne. S végül harmadjára a honvédelmi miniszterség négy évét fogná át a vállalkozás utolsó darabja, „Katonák közt a közvitéz" címmel.
Ami ebben a könyvben található - a Varsói Szerződés végnapjai éppen úgy, mint a vele valamilyen módon összekapcsolódó fontos és kevésbé fontos ügyek, események -, „magyar szemmel" íródott. így készül majd a másik két kötet is. Magyar szemmel. A szemlélet fókuszában, rangsor szerint, Magyarország és a népközösség, aztán a magyar demokraták „szempontrendszere", végül a magam észlelése, gondolkodása áll. Ezt a hármas „mércét" alkalmaznám mindannyiszor, amikor az ügyeket, eseményeket és az egyes ember cselekedeteit értelmezem, valahová elhelyezem, megítélem („magyar demokraták" alatt persze az eredeti szellemi-politikai csoportosulást, a valódi értékrendet hordozók csapatát értem). Határozottan, önérzetesen kell kimondani: könyvem középpontjában a közösségi szabadság visszaszerzése, az érte folytatott politikai küzdelem, másként szólva a nemzeti önállóság-függetlenség, állami szuverenitásunk helyreállítása áll. Jómagam, milliókkal együtt, nemcsak a kommunisták diktatúráját és nemcsak a szocialista rendszert tartottam elfogadhatatlannak, emberellenesnek, de annak tartottam az idegen elnyomást, az ország orosz megszállását is. így hát a nemzeti-állami önállóság a világképemben a létfontosságú kérdések közé tartozott és tartozik ma is. Történészként jól tudom, hogy a Mohács óta eltelt 500 esztendőben mi mindentől fosztott meg bennünket a közösségi szabadság, az önállóság hiánya. És személyesen is megtapasztalhattam, mit rabolt el tőlünk az utolsó 50 esztendőben az idegen megszállás. Tudom, az önállóság visszaszerzése ügyében hozott évszázados erőfeszítések mennyi véráldozatot követeltek tőlünk. Nem csoda tehát, ha ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyikben kinek-kinek a nemzeti függetlenség, az állami szuverenitás ügye szellemi-politikai hitvallásának szerves részét alkotta. S a jómagamét alkotja ma is. Vissza

Fülszöveg

Könyvem középpontjában a közösségi szabadság visszaszerzése, az érte folytatott politikai küzdelem, másként szólva a nemzeti önállóság-függetlenség, állami szuverenitásunk helyreállítása áll. Jómagam, milliókkal együtt, nemcsak a kommunisták diktatúráját és nemcsak a szocialista rendszert tartottam elfogadhatatlannak, emberellenesnek, de annak tartottam az idegen elnyomást, az ország orosz megszállását is. így hát a nemzeti-állami önállóság a világképemben a létfontosságú kérdések közé tartozott és tartozik ma is. Történészként jól tudom, hogy a Mohács óta eltelt 500 esztendőben mi mindentől fosztott meg bennünket a közösségi szabadság, az önállóság hiánya. És személyesen is megtapasztalhattam, mit rabolt el tőlünk az utolsó 50 esztendőben az idegen megszállás. Tudom, az önállóság visszaszerzése ügyében hozott évszázados erőfeszítések mennyi véráldozatot követeltek tőlünk. Nem csoda tehát, ha ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyikben kinek-kinek a nemzeti függetlenség, az állami szuverenitás ügye szellemi-politikai hitvallásának szerves részét alkotta. S a jómagamét alkotja ma is.
Für Lajos 2013 október 22. óta már nincs közöttünk. 2004-ben megjelent könyvének újrakiadásával a Kiadó szándéka az volt, hogy ne engedje feledésbe merülni azokat a tényeket, dokumentumokat és személyes visszaemlékezéseket, melyek az 1991-ben történtekhez vezettek. Vissza