Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziumának Évkönyve

Előszó

Isten iránti hálával ajánlom elolvasásra és áttanulmányozásra a Magyarországi Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziumának második évkönyvét. Igazán emlékezetes tanév volt ez a tanári testületnek, a diákságnak és a szülőknek egyaránt. De mellé tesszük, hogy mindenkinek, aki figyelemmel és imádsággal kísérte a gimnázium újraindítását, a kezdeti rögös, kátyús, sok sorompóval nehezített útját.
Az 1997/98-as tanév az újra indított evangélikus iskola 4. tanéve volt. A kezdetektől számítva azonban a 270. tanévet jártuk végig. Úgy tekintjük az 1948 és 1994 közötti időt, hogy iskolánk, mint búvópatak a forrástól elindulva a hely alatt vájt medrében folyt, míg - sokak álma megvalósulásaként - az iskola újraindításakor kristálytiszta vizével kibuggyan a föld alól.
Sok-sok hálával tartozunk ezért Istennek. Így tette ezt több ezer ember, amikor felszentelte püspökünk az új épületet. Imára kulcsolt kézzel láttuk, amint a zöld szalagot mellükre tűztek a negyedikes diákok, majd ballagó tarisznyájukkal május 16-án útra keltek azon az úton, melyre Jézus maga hívta őket: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." (Jn 14,6), hogy az ősi intés szerint "Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet" (Pl. 4,23).
Beköltözött tehát az iskola épületébe az élet. Az érettek indulnak, a kezdők érkeznek. A közöttük lévők pedig haladnak. A fejekben és a szívekben jól megfér együtt a tudomány és Isten igéje, mely gondolkodásban, emberi érettségben, jézusi humanitásban eggyé tudta tenni az evangélikust és katolikust, az egyházához közelebb állót a távolabbról szemlélővel és igazi közösséggé váltak tanórán és templomban, a szakkörben és a hétfői áhítaton. Vissza