Petőcz András

Fülszöveg

A ma már "legendásnak" számító nyolcvanas évek (új)avantgárd hulláma szervesen kapcsolódott a kassáki klasszikus avantgárd, valamint az annak eredményeit továbbgondoló párizsi Magyar Műhely szemiotikai költészeti vonulatához. A Magyar Műhely szerkesztői 1980. jan 4-én mutatkoztak be első ízben nyilvánosan az FMK-ban a hazai érdeklődő közönség előtt, ekkor adták ki a jelszót: "Nyitás a vizuális költészet felé!" Aminek természetesen rejtett üzenet volt: ha nyíltan nem fogalmazhatjuk meg mondandónkat, akkor keressük meg a burkolt kifejezési formákat, amelyekbe kevésbé tud belekötni a cenzúra. Így kezdődött el a szemiotikai költészet felvirágzása a hazai irodalmi életben - s tartott egy bő évtizeden át. A honi avantgárd törekvések összefoglalója s a Magyar Műhellyel való kapcsolattartás koordinátora Petőcz András volt, aki 1981-től a Jelenlét c. egyetemi folyóirat szerkesztőjeként, majd a Medium-Art szamizdat füzetek kiadójaként nemzedéke "szellemi ellenállásának" egyik radikális szervezője volt, és egészen a rendszerváltásig az is maradt. Mint a korszak "fiatal irodalmának" jelentős reprezentánsa, egy évtizeden át meghatározta az (új)avantgárd poétikai arculatát, mígnem a kilencvenes évek folyamán (nem utolsósorban a félresikerült rendszerváltás nyomán) kialakuló ironikus posztmodern eklektika háttérbe nem szorította azt. Alkotói világképek, stílusok, irodalmi irányok azóta is váltják-váltogatják egymást, ennek ellenére úgy tűnik: az avantgárd hagyomány ma is él, és mindmáig termékenyítően hat. Vissza