Halottak arcai

Előszó

- Magyarázat és használati utasitás -
1914 augusztusában összerokkant az embereknek az a világa, amit körülbelül kétezer éven át épitettek maguknak. A felelősöket ezért az összeomlásért, azért hogy az összeomlás olyan véresre sikerült, nem kell, keresni ma már, amikor csaknem biztos, hogy ezek a felelősek büntetlenek maradnak. az összeomlás különben is elkövetkezett volna, mert az emberek világának ama rendje, melyről itt szó van s melynek halódásában nekünk élnünk adatott, kétezer év óta hordta magában a halál csiráját, olyan halálos anyag képében, amelyet halálosnak elismerni a világ még most is vonakodik. Ez a halálos valami a magántulajdon, de erről ne beszéljünk, mert még a legbékésebb ember is megvadul, ha ezt hallja s torkonragadja azt, aki ilyet mondani merészel, mert most már biztos, hogy a kétezer éves világ neveltje, az az u. n,. ember, amely körülöttünk hemzseg és röfög, odaadja apját, anyját, feleségét, férjét, és gyermekét, a legszentebbet, ami ösztönök és érzések inaival hozzá van kötözve, odaadja kulturáját és civilizációját, melyről azt hittük, hogy szintén szálak füzik hozzá, odaadja kezét, lábát és szemevilágát, amikről fel lehetett tételezni, hogy odaadhatatlanok, odaadja nyugalmát és boldogságát és lelke üdvösségét, sőt ezeket a legkönnyebben adja oda; de nem adja oda a magántulajdonát, amely apjánál, gyerekénél, végtagjainál és látószervénél, léte tartalmánál és mennyei malasztjánál drágább az ő számára. Vissza