Rehákné lelkem!

Előszó

Részlet a könyvből:
"Hát persze, hogy oda kell adni a téli holmit, Rehákné lelkem, ha mán a bizottság udvariasan belenézett a szekrénybe és szeliden fölírta, hogy mit fog elvinni, akkor mán önként oda kell adni, hazafias lelkesedéssel. Hát persze, hogy nincs a honvédnak téli fölszerelése, ezt elhiheti nekik, ezt el, Rehákné lelkem, mindent, ami nincs, elhihet nekik, Rehákné lelkem. Mert tudja, ahogy van nyári kabát meg téli kabát, úgy van nyári hadsereg meg téi hadsereg. Hát a honvédség nem téli hadsereg, hanem csak olyan tavaszi meg nyári meg átmeneti. Könnyű kis hadsereg honvédség, Rehákné lelkem, nem az orosz ellen való, és hogy télire is felöltöztessük, arra nem telik a mi országunknak, aki kódis kis ország, mindig is az vót, hogyne vóna most az, amikor egyszer egyik német úr látogat el Pestre, másszor másik, az mind teli zsebbel megye el innet, azt is elviszi, amit a magyar urak meghagytak, hogyan maradhatna hát valami a magyarnak? Meg aztán ki gondóta, hogy még a télre is meglesz ez a háború, ami nyárára se kellett nekünk, hiszen a Kállay eszelenciája megmondta, hogy télire mán úgy be lesz fejezve, mintha levágták vóna a végit? Neki csak tunni kell, ü az ország esze, ü csinájja a kalendáriumot. De igaz is, Rehákné lelkem, egyszer csak véginek kell lenni ennek a háborúnak, mer ha nem lesz vége, akkor rossz vége lesz és az nem jó lesz, annyi bizonyos. Meg úgy is gondolhatta a Kállay eszelenciája, hogy a németnek, aki már negyedik esztendeje viseli ezt a villámgyors háborút, most mán csak muszáj lesz megnyerni a háborút, mert ha nem nyeri meg, akkor még elveszti és akkor a Hitler úr is elmehet turóért, meg a mi öreg trotykosunk is, akibe úgyis csak hálni jár az a főméltóságú lélek, amit az a szép tengerészruha tart össze, amelyikbe való tengert Fiuménál felejtette. Vissza