Fülszöveg
"Belenézel a hallgatag tükörbe - Micsoda háttér!" - Egyik jellemző versében így sejteti helyét-helyzetét a világban a költő, aki életkorra nézve már nem is a legfiatalabbak közé tartozik, de töretlen fölfedező és önvizsgáló kedve fiatalos szenvedélyt csihol ki belőle, ha a "háttér", a világ problémái arra kényszerítik.
Mindannyiszor a közösség iránt érzett felelősség tölti el - valamennyi verse tanúsíthatja ezt -, ha leül verset írni. Minden verse vívódás. Olykor a mérséklő tudatosság fékezi le, ha egy-egy elindított képe 2túllendítené" a kitűzött célon; olykor éppen megfordítva: a tudatosan fölmért célkitűzést túl kicsinynek érezteti vele a benne munkáló szenvedély - ilyenkor éppenséggel ez válik versei javára. Hisszük, érdemes elkísérni e küzdelmes költői bolyongásra az első kötetével jelentkező szerzőt. Föltárt érzéseiben nem egy ifjabb és idősebb poétatársával rokon, mégse tévedünk talán, ha megkockáztatjuk azt az állítást: gondolati-érzelmi vívódásának verseiből kitetsző...
Tovább
Fülszöveg
"Belenézel a hallgatag tükörbe - Micsoda háttér!" - Egyik jellemző versében így sejteti helyét-helyzetét a világban a költő, aki életkorra nézve már nem is a legfiatalabbak közé tartozik, de töretlen fölfedező és önvizsgáló kedve fiatalos szenvedélyt csihol ki belőle, ha a "háttér", a világ problémái arra kényszerítik.
Mindannyiszor a közösség iránt érzett felelősség tölti el - valamennyi verse tanúsíthatja ezt -, ha leül verset írni. Minden verse vívódás. Olykor a mérséklő tudatosság fékezi le, ha egy-egy elindított képe 2túllendítené" a kitűzött célon; olykor éppen megfordítva: a tudatosan fölmért célkitűzést túl kicsinynek érezteti vele a benne munkáló szenvedély - ilyenkor éppenséggel ez válik versei javára. Hisszük, érdemes elkísérni e küzdelmes költői bolyongásra az első kötetével jelentkező szerzőt. Föltárt érzéseiben nem egy ifjabb és idősebb poétatársával rokon, mégse tévedünk talán, ha megkockáztatjuk azt az állítást: gondolati-érzelmi vívódásának verseiből kitetsző magányossága - egyelőre legalábbis - nem fékezője, hanem serkentője költői tájékozódásának, mivelhogy fokozottan készteti a problémák önálló fölfedezésére és átgondolására. S azt kívánhatnánk Gábor Zoltánnak: úgy haladjon tovább a megkezdett úton, hogy e "rokonságot" is tartsa, s mégse mondjon le e kötetben dokumentált költői egyéniségről - még akkor se, ha ennek továbbra is magányos erőfeszítés az ára.
1937. április 7-én, Hajdúbagoson születtem. Anyámtól érzékeny önérzetet, apámtól kifogyhatatlan szertelenséget kaptam útravalónak. Szülőfalumon kívül laktam Szolnokon, Vokányban, Székesfehérváron, Hajdúsámsonban, jelenleg Debrecenben élek. Négyen vagyunk testvérek, szélsőségesen különbözőek valahányan. Nem is tudom, hogyan nőttünk fel együtt.
Tanult szakmám szerint építésztechnikus volnék, de nagyon rövid ideig hasznosítottam magam ezen a területen. Hivatásomnak a könyvterjesztést választottam, jelenleg a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat szolgálatában állok.
Költőként az Alföld indított el, majd a Tiszatáj, Jelenkor, Új Írás, Napjaink és a Rádió is helyet adott verseimnek. Későn kezdtem, de elkallódott éveimért nem hibáztatok senkit. Vonzás és taszítás végletei között is hiszek az igazságban, két lányom jövendőjében. Ars poeticát külön nem fogalmazok, azt minden cselekedetem, kimondott szavaim összessége tanúsíthatja. Szeretnék tisztességesen élni, alkotni mindőnk boldogulásáért.
Gábor Zoltán
Vissza 
