Az arany kantár

Fülszöveg

Csodálatos az a világ, ahová ezek a mesék röpítenek. A végtelen mongol puszták zöld legelőire, fekete, fehér jurtáiba, a kegyetlen kánok, fejedelmek palotáiba, a fellegek azúrkék birodalmába, az alvilág szörnyei, szellemei közé, sötét barlangokban, havas hegyóriásokra, végtelen tengerekre. Mindenüvé, ahová a mongol nép hosszú történelme, hódításai, vándorlásai során eljutott.
Ha igaz, hogy a mese a nép emlékezete a múltjára - mint ahogy igaz - , akkor a mongol mesében ott találjuk ennek a különös, ősi népnek egész múltját, harcait, szenvedéseit, küzdelmeit kegyetlen elnyomói és a természet mostohasága ellen. A mongol mesék hősei egyszerű pásztorok, vadászok, favágók fiai, akik bátrak, találékonyak, magukra vállalnak minden áldozatot, minden szenvedést és kockázatot. Segítik a gyöngéket, a bajbajutottakat, és így szereznek maguknak csodatevő segítőket emberben - állatban egyaránt. Nem félnek a hetvenkedő szörnyetegektől, sárkányoktól, gonosz kánoktól, álnok lámáktól. Erővel, bátorsággal, sokszor találékony, ravasz okossággal, de mindig legyőzik ellenfeleiket, megszabadítják szépséges szerelmesüket, testvérüket, megmentik édesanyjukat, segítik az elhagyott öregeket. Ellenfeleik hatalmasak, rútak, sunyik, erőszakosak: legyenek azok akár emberek, akár állatok vagy mesebeli szörnyetegek.
A szépséges, hollófekete hajú mongol nők egyenrangú társai a mesék férfihőseinek. Ravaszak, eszesek, elszántak és hűségesek. Lovaikon együtt vágtatnak a férfiakkal, s nem riadnak vissza a harctól sem.
A mongol mesehős, akárcsak a mongol ember, igazi társa a ló. Maguk is valódi mesehősök, mint amilyen Avargar Ker. A lovasversenyek, lovasünnepségek izgalmát több mesénk is felidézi, de ember és ló hűsége egyik központi motívuma a mongol mesének. És ezen nem csodálkozhatunk. A mongol harcosok lovon kalandozták be a fél világot, Ázsia és Európa nagy részét. A szüntelen vándorlásban a pusztai élet magányában egyetlen igazi támaszuk a ló volt. A mongol ember ló nélkül nem ember. Így volt ez évszázadokig, s az idő a hűséges állatot, a társat belopta a mongol mesékbe is.
Olvassátok hát szeretettel, kedves fiatal olvasóink, a különös, de számunkra, magyarok számára talán nem is oly különös meséket. Vissza