Édes kincsem, kis virágom

Fülszöveg

Az Egri csillagok írója vetette papírra a következő örök érvényű mondatot: „A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet." Ti, édesanyák vagytok gyermekeink ragyogó fényű napja, ölbeli gyermekeinkkel való játékaitok pedig a Ti napszívetek pótolhatatlan sugarai.
E könyvecske egy kis sugárkoszorú. Édesanyák, a Ti kezetekbe adjuk, de azért szükségképpen az édesapákhoz is szól. Hogy mi oknál fogva? Ismét Gárdonyit idézem: „A gyermeknek az Isten két kezet adott, egyik kezük az apja kezét fogja, a másik az anyjáét. Nem lehet ezt a láncot büntetlenül elszakítani."
Koszorúnk varázserejű kincseket tartalmaz. A Mátyusföld talajáról szedtem fel őket, ám változataikban többségük az egész magyar nyelvterületen ismert. Egy egész közösség lelkiségét hordozzák magukban. A szavak lombsusogása mellett érezzük meg bennük a hajszálerek csodálatos erejét is!
E kis mondókák és játékdalok életünk legnehezebb óráiban is itt zsonganak körülöttünk és áthatnak, átölelnek,... Tovább

Fülszöveg

Az Egri csillagok írója vetette papírra a következő örök érvényű mondatot: „A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet." Ti, édesanyák vagytok gyermekeink ragyogó fényű napja, ölbeli gyermekeinkkel való játékaitok pedig a Ti napszívetek pótolhatatlan sugarai.
E könyvecske egy kis sugárkoszorú. Édesanyák, a Ti kezetekbe adjuk, de azért szükségképpen az édesapákhoz is szól. Hogy mi oknál fogva? Ismét Gárdonyit idézem: „A gyermeknek az Isten két kezet adott, egyik kezük az apja kezét fogja, a másik az anyjáét. Nem lehet ezt a láncot büntetlenül elszakítani."
Koszorúnk varázserejű kincseket tartalmaz. A Mátyusföld talajáról szedtem fel őket, ám változataikban többségük az egész magyar nyelvterületen ismert. Egy egész közösség lelkiségét hordozzák magukban. A szavak lombsusogása mellett érezzük meg bennük a hajszálerek csodálatos erejét is!
E kis mondókák és játékdalok életünk legnehezebb óráiban is itt zsonganak körülöttünk és áthatnak, átölelnek, gyönyörködtetnek bennünket, mint távoli harangszó, mint egy régvolt tavasz vissza-visszatérő színei, ízei, bódító illata. Mint az égen átvonuló bárányfelhők emléke. Hiányuk pedig elkísér bennünket, talán még az életen túlra is, ahol kárpótlást kérünk az elmaradt gyönyörökért, mint ahogy azt Szép Ernő írja Gyermekjáték című
versében. jü^Hok a majd a Tejútra, Észrevesz az Isten engem,
Arra visz az Isten útja. Megszólalok a nagy csendben:
Az ujjamat majd felnyújtom, „Kérem én még nem játszottam,
Majd felnyújtom, Nem játszottam.
Majd felnyújtom, Nem játszottam,
Ha elsétál a Tejúton. Játszani szeretnék mostan."
Vajon mit tehetnék én még hozzá a fent idézettekhez? Szerényen csupán ennyit: a játék a kisgyermek szívének aranykulcsa. Édesanyák, fogjátok e sugárkoszorús aranykulcsot, nyissátok ki vele kisgyermekeink szívének kapuját! Apukák, segítsetek nekik!
Gágyor József Vissza