A Budapesti Történeti Múzeum Várostörténeti Osztályának kéziratos térképei

Előszó

A Székesfővárosi Múzeum - a Budapesti Történeti Múzeum jogelődje - működésének első percétől kezdve feladatának tekintette a térképek gyűjtését. Már a legkorábban leltározott tárgyak között is előfordulnak különféle technikákkal készült, különböző korokból származó, elsősorban budapesti vonatkozású térképek. Ez természetes is, hiszen a múzeum célja a főváros történetére vonatkozó emlékek gyűjtése és bemutatása, márpedig a térképeket mind történeti forrásként, mind kiállítási tárgyként méltán értékelik nagyra a kutatók és a múzeumlátogatók. Talán felesleges bizonygatni, hogy a várostörténetnek mennyire fontos forrásai a térképek, amelyek szemléletesen mutatják be a város beépített területét, épületeit, utcahálózatát, határát, víz- és hegyrajzát, a külterület művelési ágait, földhasználatát, földrajzi névanyagát. A kiállításokon a térképek nemcsak történeti forrásértéküknél fogva megbecsült tárgyak, hanem sok esetben gondos, szemet gyönyörködtető kidolgozásuk is azzá teszik őket. A kartográfia iránt érdeklődők számára a múzeumban őrzött térképek a térképírás történetének becses dokumentumai. Jelen katalógusunk a Budapesti Történeti Múzeum térképeinek egy viszonylag kicsiny, de értékes csoportját, a kéziratos térképeket ismerteti, amelyek egyik sajátossága, hogy - ritka kivételektől eltekintve - csak egy példányban találhatók, másutt tehát nem lelhetők fel. Másik sajátosságuk, hogy többnyire gyakorlati - városigazgatási, peres vagy egyéb - célból készültek, általában tehát hitelesebbek, mint a legtöbb nyomtatott vagy más technikával sokszorosított térkép, amely nagyrészt könyvillusztrációul szolgált. A kéziratos térképek esetében a felmérést többnyire ugyanaz végezte, aki azután a térképet megrajzolta. Hitelességüket ezenkívül az is növeli, hogy pontosságukhoz általában közvetlen anyagi vagy egyéb érdekek fűződtek. Múzeumi szempontból lényeges jellemzője a régi, XVII-XIX. századi kéziratos térképeknek, hogy többségük iparművészeti alkotásnak is beillő, gondosan, szépen megrajzolt és színezett, olykor gazdagon díszített munka, s ezért nemcsak történeti forrásként, hanem látványként is szívesen fogadott kiállítási tárgy. Vissza