Üdvözlet Szombathelyről

Előszó

Ismeretlen ismerősök!
E kötetben csupa olyan épülettel, építménnyel, tárggyal találkozik Ön, kedves Olvasó, amelyet ha naponta nem is, de gyakorta igénybe vesz. Hiányát csak akkor venné észre, ha egyik napról a másikra eltűnne, netán alaposan megváltozna. Megtekintésük így nem is nagyon szerepel a városnéző séták programjaiban. Ám, ha históriájukat elkezdjük fölfejteni, kiderül, talán nem is annyira érdektelen, mint azt az első percekben gondolnánk. Bizonyára azért is, mert velünk, életünkkel együtt formálódott, alakult, valamilyen emlék köt hozzá. Magántörténelmünk része lett. Hiszen ki ne járt volna a szombathelyi vasútállomáson, a város Fő terén. Ki ne utazott volna a várost átszelő autóbuszjáratok valamelyikén. (A villamoshoz már kevesebb embernek kapcsolódik valamilyen emléke, hiszen negyedszázada megszűnt.) És kinek ne kellett volna néha-néha betérni a gyógyszertárba. A kórházban is bizonyára számosan jártak, legalább egy beteglátogatásra. Hányszor léptünk át a Gyöngyös-hidak valamelyikén úgy, hogy észre sem vettük, már a túlparton vagyunk. A helyi újságok is ugyanúgy életünk mindennapos kísérői, mint a mozi. A strand megszokott nyári programjaink egyike lett. Kis történeteink pusztán figyelemfölhívások szeretnének lenni a bennünket körülvevő, minket „szolgáló" hétköznapi világra. Vissza