Galaktika 296.

Előszó

Első szó helyett
A demokráciát az emberek túlnyomó többsége a lehető legjobb politikai rendszernek tartja, mégis egyre inkább úgy tűnik, hogy a demokrácia nem a szabadság, a civilizáció, a jólét, a béke és a törvényesség záloga, hanem éppen ellenkezőleg: az egyéni szabadságjogok csorbulásának, a társadalmi konfliktusok erősödésének, az állami kiadások egekig szökésének és az életszínvonal csökkenésének az oka.
Sokan abban látták a problémát, hogy a szegény, tanulatlan tömegek szavazata ugyanannyit ér, mint a hely(zet)et jól ismerő, művelt emberé. Elaljasult országokban az állam vezető politikusai nem érdekeltek a művelt, a társadalmi, a gazdasági stb. kérdések iránt érzékeny nép létezésében, mert a tanulatlan rétegek könnyedén befolyásolhatóak. Következésképpen a demokrácia ma mégsem a „Csőcselék uralmát" jelenti, hanem a csőcseléken való tekintélyelvű uralmat.
A Gyacsenko házaspár legújabb kötetében, az Andrej és a Föld zarándokaiban, mely a Metamorfózis-regények harmadik, befejező darabja, egy újfajta demokrácia-modellt vázol fel. A főhős hirtelen egy Raa nevű bolygón találja magát, ahol a népességet két csoportra osztják. Vannak, akik függő helyzetűek, és vannak, akik kivívják maguknak a független státust. Az állampolgároknak egy Próbát kell tenniük, melynek során mind a fizikai állóképességüket, mind pszichikai és intellektuális felkészültségüket tesztelik. Aki függő helyzetű marad, arról az állam vagy egy általa választott, független helyzetű személy gondoskodik élete végéig, biztosítva számára a kellemes élet minden kényelmét. Ám csupán, aki kivívja magának a független státust, szólhat bele a bolygót érintő összes kérdésbe, az ún. „társadalmi felelősség index"-e alapján, melyet egy számítógép figyel folyamatosan. Annak növekszik, aki képes önálló gondolatokat megfogalmazni, aki vitatkozni és érvelni tud, aki rendszeresen jár kulturális eseményekre, aki kész áldozatokat hozni a közösség érdekében. Amikor bármilyen, a bolygót érintő kérdés felmerül, a számítógép mindenkit megkérdez, és a válaszokat a társadalmi felelősség index alapján súlyozza.
Nem állítom, hogy ez a rendszer tökéletes, sőt a regényben ennek némi hátulütőjét is láthatjuk, de mindenképpen elgondolkodtató. Főleg így, a választások után...
Vigasztaló érzés olyan könyveket kiadni, amelyek gondolkodásra késztetnek, újból és újból bizonyítva, hogy az SF nem ponyvairodalom, hanem a társadalmi érzékenységet mélyítő szépirodalmi zsáner. Vissza