Előszó
Részben az egész?
Kétséges, hogy egy részjelenség ismeretében bátran elmondhatjuk, általánosítható következtetéseket fogalmazhatunk meg a teljes egészről, esetünkben, hogy egyetlen galéria...
Tovább
Előszó
Részben az egész?
Kétséges, hogy egy részjelenség ismeretében bátran elmondhatjuk, általánosítható következtetéseket fogalmazhatunk meg a teljes egészről, esetünkben, hogy egyetlen galéria működéséből az egész erdélyi magyar képzőművészetre érvényes megállapításokat tehetünk, ezért került a kérdőjel e bevezető írás címének a végére. Sőt tudjuk, hogy a „fától az erdőt" szindróma is megtéveszthet. Mégis megkockáztatjuk, hogy egy jó évtizednyi periódusra visszatekintve, a marosvásárhelyi Bernády Ház kiállító tevékenységét tágabb keretbe helyezzük, ily módon remélve, hogy a nagyobb térség általánosabb művészeti jellegzetességeit, időszerű kérdéseit is érinthetjük. Annál is inkább, mivel továbbra is késnek a romániai kisebbségi, jelesül a magyar képzőművészetet, alkotómunkát tudományos igénnyel, kellő szakmai hozzáértéssel elemzőn bemutató, régóta várt, átfogó szintézisek. Minden egyedi, ám kissé szélesebb kitekintésű próbálkozás segítség és ösztönzés lehet tehát egy vagy több ilyen majdani összefoglaló tanulmány megírásához.
Csak közbevetésként említem, hogy már közel két évtized eltelt Banner Zoltán mostanság is sűrűn idézett hiánypótló, nagy munkája, az Erdélyi magyar művészet a XX. században című kötet megjelenése /1990/ óta, és noha azóta az erdélyi magyar egyetemi szakképzés is kibocsátotta a maga potenciális kutató, szakíró évfolyamait, ezt a könyvet mégsem követte más hasonló. A Szabó Lilla szerkesztette „Külön világban és külön időben" - a 20. századi magyar képzőművészet Magyarország határain kívül című tanulmánygyűjtemény is immár hét éve látott napvilágot. A témához kapcsolható másik jelentős kiadvány, a Felezőidő, Vécsi Nagy Zoltán erdélyi művészekkel foglalkozó alapos mű- és jelenségelemzése illetve a Korunk képzőművészeti különszáma is több mint hat esztendeje jutott el az olvasókhoz. És aligha találunk egykönnyen a kortárs képzőművészeti élet itteni problematikáját taglaló egyéb szintetikus dolgozatot. Valóban jól fog tehát bármely kisebb lélegzetvételű, de újabb, aktuális felméréskísérlet. Erre az olyan kiadói események is ösztönzőleg hathatnak, mint a Korunk Galéria 1973 - 1986 közötti történetét összefoglaló, albumként is igényes kivitelezésű, fokos könyv 2008-as megjelentetése. És ezt a célt remélhetőleg ugyancsak hatékonyan szolgálja a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány e legfrissebb kiadványa is, amely szándékaiban ennél természetesen többre törekszik: megpróbálja vázolni, hogyan vált Marosvásárhely magyarságának népszerű művelődési központja értékes műgyűjteménnyel rendelkező, jelentős képzőművészeti galériává, miképpen lett a Kárpát-medencei magyar művészeti cserekapcsolatok egyik joggal számon tartott bázisává.
Vissza