Már nem tabu

Előszó

Ez a könyv elsősorban középiskolai tanároknak szól, illetve azoknak, akik nekik tartanak továbbképzéseket és a kisebbségekről, az elfogadásról szóló szemináriumokat. Ugyanakkor szeretnénk, ha minél több érdeklődő diákhoz is eljutna - elsősorban a tanárok óráin vagy az általunk szervezett órákon keresztül, másodsorban pedig úgy, hogy tőlük kapják meg, vagy maguk jelentkeznek érte.
Középiskolai programunk 2000-ben indult, amikor tíz embernek képzést szerveztünk, hogy aztán középiskolai órákat tarthassanak. Az órák négy témára épültek: arra, hogy melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek mindenütt, minden társadalomban és a társadalom minden csoportjában vannak; arra, hogy miért láthatatlanok mégis; arra, hogy mi a homofóbia és a diszkrimináció; és arra, hogy mit tehetnek a diákok, ha a környezetük viselkedik előítéletesen. 2000 őszén huszonöt órát tartottunk hét középiskolában és egy főiskolán. Az órák sikeresek voltak: a megadott témakörökön belül a diákok kérdései határozták meg őket, és a középiskolások elfogadónak, nyitottnak bizonyultak - az órák után pedig általában azt az érzésüket fogalmazták meg, hogy valóban furcsa, hogy nem láttak még olyan melegeket, akik nyíltan beszéltek volna magukról, arról, hogy hogyan fogadta el őket a családjuk, hogy miért gondolják fontosnak, hogy szó legyen róluk... Meghívóink természetesen olyan tanárok voltak, akik vagy elfogadó iskolai közegben dolgoznak, vagy mertek válaszolni a felmerülő kifogásokra, sokszor az iskolaigazgató ellenében. Sokan jelentkeztek olyanok is, akik nem merték megkérdezni az igazgatót vagy a kollégáikat, vagy szerették volna, de nem tudták hogyan elmondani a diákoknak, hogy miért fontos egy ilyen program, és végül nem tudtak meghívni minket. Elsősorban nekik készítettük ezt az összefoglaló gyűjteményt. Vissza