Hajsza a detektív után

Előszó

Valamelyik reggel postám bontogatása közben hirtelen egy boríték ragadta meg figyelmemet, amelyen a poissy-i fegyház pecsétje volt. Felnyitottam és határozott vonásokkal papírra vetett sorok ötlöttek szemembe, amelyeknek cikornyái népi képzelőtehetségre vallottak:

»Kedves Uram!
Valószínűleg már megfeledkezett rólam, de én még mindig gondolok önre. Nagyon kérem, látogasson meg, mert szeretnék önnel valamit közölni, ami, úgy hiszem, érdekelné.
Fogadja, kedves uram, tisztelettejes üdvözletemet.
Yours truly
Edgar Pipe«

Nem tudtam elfojtani mosolyomat. Hát mi lett a sok szép fogadkozából? - kérdeztem magamban. Ez a hirhedt betörő Edgar Pipe, akinek kalanadjai mindig oly nagy port vertek fel, megint csal »lebukott«! Pedig annakidején hogy megfogadta nekem, hogy becsületes ember lesz belőle! Ez a különös csirkefogó meglehetős rokonszenvet keltett bennem mindig (némelyik gazfickó iránt is lehet az embernek gyengéje), és elhatároztam, hogy meglátogatom. Meg volt győződve arról, hogy közölnivalója nem lehet mindennapi dolog. Pipe angol fiú, tehát komoly és módszeres. Nem tartozik azokhoz az ízléstelen fecsegőkhöz, akik az embert elkapják a kabátja gombjánál fogva és addig el nem eresztik amíg tartalmatlan szóáradatukkal halálra nem untatták. Nem, Pipet sokkal többre becsültem. Ő bölcselkedő ember, talán amolyan kissé túlzottan cinikus filozófus, de gondolatai tele vannak humorral és találó következtetésekkel. Vissza