Páternoszter

Fülszöveg

Galsi Pongrác új kötet érdekes és élvezetes olvasmány, s egyúttal elgondolkodtató írások gyűjteménye. Műfajilag is meglehetősen elegyes, a mit csinál: nem ír szabályos novellát, emlékezést, esszét, portrét vagy kritikát. Inkább afféle irodalmi mindenesként beszél az életről és az irodalomról, a művészetek körüli dolgokról. Nagy vihart kiváltó vitairatot szerkeszt az iskolai verselemzésről (Vörösmarty, a vég cigány), a modern versek érthetetlenségéről, alkotáslélektani kérdésekről elmélkedik, önéletrajzi elemekkel telitűzdelt, a szokásosnál is szubjektívebb esszéket rögtönöz, gyerekeivel megesett anekdotákat mesél el, a szigligeti alkotóház légkörét villantja fel, írói és színészi arcképeket vázol, Krúdy Gyula kedvenc ételeit idézi élvezettel, egy éppen Karády Katalin dalainak egykori sikeréről és társadalmi jelentésekről beszél. Mindezt azonban úgy csinálja, őszintén és lelkesen, hangulatosan és közvetlenül, kicsit frivolan, kedves élvetegséggel, mégis mindig bizonyos bájjal, szellemesen, hogy azonnal belopja magát az olvasók szívébe. S meggyőző érvei mellett leginkább azzal hat ránk, hogy minden sorából kiderül, szereti és élvezi az életet. Minden megpróbáltatás, nyűg és akadály ellenére szépnek, jónak tartja, olyasvalaminek, aminek minden perce ajándék, csodálni való gyönyörűség, s ezenfelül még olyannak, amin javíthatunk, okos céljaink érdekében változtathatunk.
Ezért is mutat rá hibáinkra, butaságainkra és gyarlóságainkra sziporkázó ötletességgel, érzékletesen. Vissza