Galvanotechnika

Előszó

A fémek felületi kezelése az ipar követelményeinek figyelembevételével két irányban fejlődik.
Az egyik irány olyan módszerek kidolgozása, amelyek alkalmasak arra, hogy tömeggyártmányokat védőréteggel lássanak el.
E módszerek fő képviselői: a galvanikus fémbevonatok (nikkelezés, horganyozás, stb.), továbbá az elektrokémiai vagy vegyi úton készült védőrétegek (pl. foszfátozás, eloxálás), végül festékek és lakkok.
A másik irány területe korlátozottabb, mert speciális műszaki feladatok megoldását tartja szem előtt. Ilyenek: fémgőzölögtetés, termikus úton képzett rétegek.
E könyv tárgya: galvanotechnika. Megírásánál arra törekedtünk, hogy mint kézikönyv, segítségére legyen az ipari dolgozóknak. Nem szorítkozunk azonban pusztán technológiai adatok közlésére, hanem ismertettük szükséges mértékben az elméleti alapokat s tájékoztatást kívántunk nyújtani fejlesztési lehetőségekre is.
A bevezető alapismeretek összefoglalásánál úgy véltük, hogy a kézikönyvekben könnyen feltalálható anyagot mellőzzük s csak a speciális ismeret tárgyalására szorítkozunk. Ezért az elektrokémia és korróziós jelenségek idevágó fejezeteit alaposabban ismertettük, míg az elektrotechnikából csak a legszükségesebb részt közöltük.
Kémiai és elektrotechnikai alapismereteket nem adtunk, tekintve, hogy több jó magyar könyv áll rendelkezésre e tárgyból.
E célból a következő könyveket ajánljuk:
Gróh: Általános és szerves kémia,
Vig Bertalan: Elektrotechnika,
Nyekraszov: Általános kémia I., II. Vissza