GameStar 2010. január-december

Előszó

Részlet az 1. lapszámból:

Mindig csak a játék, na
Van ez az elterjedt prekoncepció, hogy ha az ember játékújságíró, akkor egész nap csak játszik. Hát kérem alássan, engedtessék meg, hogy nem. És nem, és nem. Így harminc és a halál közt, de legalábbis benne a férfikor nyarában az embernek már súlyos kötelezettségei vannak. Szoros időbeosztása. Nem mint az arany iskolás években! Nincs már móka, kacagás, féktelen bulik, cipzáros paplan, villanyos gitár. Helyettük vannak fontos találkozók, megbeszélések, hetekkel előre lekötött fogorvosi kezelések (jó, azokat mondjuk boldogan mondjuk le mindannyian) De mit is akarok mindezzel?
Hát hogy hébe-hóba befut egy játék, mint például a Mass Effect 2, néhány nappal karácsony előtt. Az ember gyanútlanul belekukkant - mi baj lehet abból? Aztán először percekre, majd gyönge fertályórákra tűnik-tünedezik el, kihasználva az ünnepi forgatagot, a vödörnyi bejglitől szuszogó család bágyadtságát, hogy tán nem veszik észre. Aztán jön a lebukás, pironkodás, hogy bizony bizony, hát ezért bontott asztalt olyan sebesen, ezért osont a géphez és kapcsolta be sandán körülmetélve, hát kínos. Végül az ember - nevezzük mondjuk úgy, hogy én - újra ugyanott van, mint sok évvel ezelőtt, és csak a nyavalyás játékra tud gondolni, fejben fejleszt, bányászik és csapatot toboroz, hogy aztán az első adandó alkalommal újból nekiveselkedjen, dacára a körülötte élők meg nem értésének, hiszen értük is, mindenkiért veselkedik neki, mert a világot meg kell menteni! Vissza