Gandhi

Fülszöveg

Móhandász Karamcsand Gandhit honfitársai már életében a "Mahátmá", a "Nagy Lélek" jelzővel illették. Angliában jogot végzett, majd Dél-Afrikában rövid idő alatt megszervezte az indiai kisebbség mozgalmát az ottani fajüldöző fehér telepes uralom ellen. E közel két évtizedes küzdelem során alakította ki szokatlan, újszerű harci módszereit, amelyeket azután otthon, a szubkontinensnyi Indiában széles körben alkalmazott az angolok ellen vívott függetlenségi mozgalomban. Húsz esztendeig állt a hosszú küzdelem élén, és közben kikovácsolta India nemzeti egységét, helyreállította népe öntudatát, belső társadalmi reformokat kezdeményezett, és az erőszak nélküli polgári engedetlenség módszerével zavarba hozta az akkori világ legnagyobb hatalmát. A függetlenség hajnalán a nemzet és a Mahátmá útjai szétváltak. India elindult az önálló államiság, az iparosítás, a kapitalista gazdaság kiépítése és a polgári demokrácia kibontakoztatása irányába. Gandhi pedig hazájától és az emberiségtől paradigmaváltást várt el. Az erőszakról való teljes és végleges lemondást, az ember belső értékeinek feltárását, az erkölcs nomának érvényesülését. Negyven esztendővel erőszakos halála után kezdjük csak érteni indtő szavát, amit a Hirosimára ledobott atombomba tragédiája után mondott: "Ha a világ ezek után nem tér át az erőszaknélküliségre, akkor a bomba elkerülhetetlenül az emberiség öngyilkosságához vezet." Vissza