Fülszöveg
Ezerkilencszáznegyvennégy. A földteke nagy darabján még dúl az öldöklő háború, elkeseredett küzdelem folyik a már visszavonuló, de még roppant erős és kíméletlenül garázdálkodó hitleri haderő ellen. Egy maroknyi nép, a szlovákság, 1944 augusztusában öntudatra ébredve fegyvert ragad és felkel a nácizmus önkénye és barbársága ellen. A történelem lapjain ez a harc - amelyben a szlovákság mellett elsősorban hős szovjet partizánok, továbbá cseh és francia partizánok, valamint a szomszédos nemzetek legjobb fiaiból számosan vettek részt - a szlovák nép nemzeti felkeléseként szerepel. Lefolyása és eredménye ismeretes.
Peter Jilemnicky könyve, a Garammenti krónika, ennek a bátor megmozdulásnak egyik részletéről ad hiteles és életteljes képet. a nemrég elhunyt nagy szlovák író azok sorába tartozott, akik előkészítették a felkelés talaját és elhintették azt a magot, amely 1944 őszén oly elevenen szárba szökött. a léleknek és szellemnek ezt az ébresztőjét és népe hősies megmozdulása és...
Tovább
Fülszöveg
Ezerkilencszáznegyvennégy. A földteke nagy darabján még dúl az öldöklő háború, elkeseredett küzdelem folyik a már visszavonuló, de még roppant erős és kíméletlenül garázdálkodó hitleri haderő ellen. Egy maroknyi nép, a szlovákság, 1944 augusztusában öntudatra ébredve fegyvert ragad és felkel a nácizmus önkénye és barbársága ellen. A történelem lapjain ez a harc - amelyben a szlovákság mellett elsősorban hős szovjet partizánok, továbbá cseh és francia partizánok, valamint a szomszédos nemzetek legjobb fiaiból számosan vettek részt - a szlovák nép nemzeti felkeléseként szerepel. Lefolyása és eredménye ismeretes.
Peter Jilemnicky könyve, a Garammenti krónika, ennek a bátor megmozdulásnak egyik részletéről ad hiteles és életteljes képet. a nemrég elhunyt nagy szlovák író azok sorába tartozott, akik előkészítették a felkelés talaját és elhintették azt a magot, amely 1944 őszén oly elevenen szárba szökött. a léleknek és szellemnek ezt az ébresztőjét és népe hősies megmozdulása és ellenállása nem késztette arra, hogy eposzt írjon róla; a krónikásnak kort és hangulatot rögzítő szerét vállalja csupán és éppen ez a szerénység teszi oly vonzóvá és becsesség könyvét. Az író mindvégig megvonul a háttérben és a nép egyszerű fiának, egy pagonyerdésznek szájába adja emlékezéseit. Helyette így maga a nép beszél közvetlenül és keresetlenül; az egyszerű ember tárulkozik ki előttünk, valaki az ezrek közül, aki becsületesen és kérkedő póz nélkül a fasizmussal szembeszállók sorába lépett, ahogy azt a lelkiismerete parancsolta.
Az olvasót megejti az a természetessége és nemes emberiesség, amellyel a felszabadító harc résztvevői tetteikről, az átélt veszedelmekről és megpróbáltatásokról beszélnek. A gyönyörű szlovák hegyi tájnak kérkedést nem ismerő derék emberei önfeláldozón harcolnak szabadságukért. Keményen küzdenek, hogy a földjüket bitorlókat kiűzzék, s a nehéz harcokban gránittá edződnek.
A könyv kevésbeszédű, keresetlenszavú hősei nem mondják ki, ám az olvasó így is óhatatlanul megérti: a szabadság nem hullhat áldozat nélkül egy nép ölébe% Csak az a nép érdemli meg, hogy rabságát szabad élet váltsa fel, amely áldozatra kész és elszántan harcolni tud szabadságáért. Jilemnicky könyvének ez a maradandó tanulsága és ez adja meg nemes egyszerűségével és keresetlenségével oly mélyen ható mondanivalójának időálló becsét is.
Mindig kellenek hevülő Dávidok, akik a félelmetes Góliátok ellen fegyverhez nyúlnak, példázza a Garammenti krónika.
Vissza