A láthatatlan ember I-II.

Előszó

Mi értelme lehet egy elő- vagy utószónak? Szépirodalmi művek előtt vagy után egy ilyen szöveg két funkciót láthat el: tárgyszerű adatokat szolgáltathat a szerzőről, a műről, a korszakról, amelyben a mű keletkezett stb. - s bevezethet a mű esztétikai rejtelmeibe, a mű belső világába, megtaníthat a szóban forgó művet és általában az irodalmat olvasni.
Olvasni nemcsak annyi, mint egy mű tartalmával megismerkedni, s rendszeresen olvasni nemcsak annyi, mint irodalmi tájékozottságot szerezni. Olvasni valóságos művészet. Rendszeresen olvasni pedig - ennek a művészetnek a birtokában - annyi, mint sokkal többet élni egyetlen életünknél: annyi életet élni, ahány művet sikerült maradéktalanul újrateremtenünk magunknak a halott betűtengerből. (Nem véletlenül nevezzük egy irodalmi mű vagy egy film, egy színielőadás mélyreható befogadását átélésnek.) Egy szobor akkor is szobor, ha éppen senki sem nézi, egy regény azonban csak akkor "van", ha valaki éppen olvassa, lévén a regény anyaga szerint egy jelhalmaz, igazi mivolta szerint egy életdarab, amely a jelhalmaz dekódolása során alakul vissza önmagává, változik át újra életté. Egy regény átélése tehát azt is jelenti, hogy feltámasztjuk a benne jelhalmazba kódolt életdarabot, de azt is, hogy az életdarab ezáltal a mienk lesz. Feltéve persze, hogy művészettel tudunk olvasni: hogy a "sztori" tudomásul vétele mellett (ami csak annyi, mint bármely köznapi hír meghallgatása) az adott életdarabban rejlő szépséget is meglátjuk, a benne foglalt életbölcsességet is sikerül kihámoznunk. Vissza