Aranymorzsák

Előszó

Olvasom Tóth Béla Anekdota kincsét, meg a többi könyveit. Bámulok rajta, hogy ennyi értékes mindenfélét össze tudott írni. Csak az ilyen munkában látja az ember, hogy sok apró történet, amely mellett hideg arccal megyen el a historikus, olyan, mint a kis kézi lámpás: személyeket és koronákat világít meg, csak fel kell emelni.
Azok az adomák meg, amelyek nem történelmiek, rendesen az emberi lélek szétszórt gyöngyei. Rajtok taposunk. Az élet pora fedi őket, vagy néha csak könyvtári pókháló. Mikor aztán egy jóhiszemű ember fölveszi és elénk tartja a tenyerén, akkor látjuk, hogy bizony érték: el kell tenni az utánunk következőknek is, hadd gyönyörködjenek bennök ők is.
Mert minden gondolat kedves, amely az embert földeríti.
Mától kezdve följegyzek mindent, amit hallok, látok, vagy ami eszembe jut, s akár történelmi morzsa, akár az emberi lélek gyöngyöcskéje, akár csak egy tarka babszem, bizony elteszem.
Íme egynehány azokból, amikor följegyeztem. Vissza

Fülszöveg

A SAJTÓ ALÁ RENDEZŐ SZAVA

Az Aranymorzsák Gárdonyi Gézának kortársairól szóló írása, összeszedegettem, gereblyézgettem, gyüjtögettem sorait Gárdonyi naplójából, a lapokban megjelent ólombetűk hátáról, tintafoltos jegyzeteiből. A célom: ne hulljon le egyetlen értékes gondolat se Gárdonyi Géza asztaláról a feledés papírkosarába. És: hogy aki Gárdonyi műveit elolvassa, lássa, hallja azokat az irodalmi és politikai nagyságokat, akikkel az Egri Csillagok, A bor és a Láthatatlan ember szerzője életében érintkezett.
Valahányszor neves írók sorozatos munkáit olvastam, mindig úgy tűnt elém a szerző, mint a rétről letépett virág a vázában. Elmúlt mellőle a mező s ha dísze is volt a lakásomnak, éreztem rajta a külön valóságot, a mellőle lemaradt gyönyörűségét annak az ékes élő szőnyegnek, amiből kitépték.
Gárdonyinál írásai számára örökre üdeséget óhajtottam teremteni. Megmenteni a vele élők szavát, gondolkozását! - hajszolt a vágy. Az Aranymorzsákat azzal a szándékkal bocsátottam sajtó alá: az olvasó necsak Gárdonyit lássa, hanem emléke legyen Gárdonyi barátairól, kortársairól. Érezze az olvasó azt, a levegőt, amelyben az író mozgott, amelyben gondolatainak rózsái, pitypangjai nyiladoztak. Érezze, lássa, élvezze a mezőt.
Gárdonyi írásait figyelmes gonddal csiszolgatta, mielőtt közönsége elé bocsátotta. Az Aranymorzsák aprólékos átjavítgató munkáját élete végére hagyta:
- Majd ha öregkort érek! Az lesz a munkám, hogy ezek átrostálom.
A "majd ha öregkort érek"-en változtatott a sors. Az írás megmaradt a maga eredetiségében. Van, amelyik derült, szép színekkel toppan az olvasó elé. De akad néhol kissé megfakult is. A fakóbb írások Gárdonyi fiatalkorából kiragadottak.
Az olvasó figyelme megérzi majd a különbséget. Itéletének mértéke szétválogatja belőle a valódi értéket s örömmel illeszti hozzá Gárdonyi Géza tolla kedvelt alkotásaihoz. Vissza