Egri csillagok

Előszó

Részlet a kötetből:

"A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős; a leány két évvel fiatalabb.
Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz tetszett nekik.
Először csak a lábukat mártogatták bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszercsak ott lubickol meztelenen mind a kettő.
Fürödhetnek: nem látja ott őket senki. A pécsi út jó messze van oda, s az erdő végtelen. Ha valaki meglátná őket, lenne is nemulass! Mert a fiúcska csak hagyján - az nem úrfi; de a leányka, az a tekintetes Cecey Péter úr leánykája - kisasszony -, és úgy illant el hazulról, hogy senkise látta.
Még így csupaszon is látszik rajta, hogy úri leány: kövér, mint a galamb és fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben, a két kis szöszke hajfonat ide-oda röppen a nyakán.
- Derdő - mondja a fiúnak -, uttyunk.
A Gergőnek nevezett, soványka, barna fiú háttal fordul. A leányka belekapaszkodik a nyakába. Gergő megindul a part felé, a leányka meg a víz színén lebeg és rugódozik.
Azonban, hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan néz körül.
-Jaj, a szürke!
Kilép a vízből, és ide-oda futkos, vizsgálódik a fák között.
- Várjon, Vicuska - kiáltja a leánynak -, várjon, mingyárt jövök!
S azon meztelenen elnyargal.
Néhány perc múlva egy vén, szürke lovon tér vissza. A ló fején hitvány madzagkötőfék. össze volt az kötve a lábával, de eloldozódott. Vissza