Gárdonyi közelében

Előszó

Végigtekintve a legutóbbi két évtized szakirodalmán igazolva látjuk a szakemberek közkeletű vélekedését, miszerint az egyre gazdagodó Gárdonyi-hagyaték dokumentumainak és az író fennmaradt egri könyvtárának elemző vizsgálata nélkül még mindig nem jött el az ideje a minden kérdésre és összefüggésre kiterjedő életmű-monográfia megírásának. 1970-ben egyidőben jelent meg Kispéter András és Z Szalai Sándor tanulmánykötete, majd 1977-ben ezeket követte még Z. Szalai Sándor újabb könyve, de a tudományos szempontú tanulmányok negyedszázados elmaradását továbbra is irodalomtudományunk adósságának tartjuk. Éppen az említett kiadványok eredményei, fontos új szempontjai ösztönözhették volna az újabb műhelytanulmányok megírását.
Ezt az elvárható törekvést sürgette az 1972-ben - az író halálának ötvenedik évfordulóján - Egerben megrendezett tudományos ülés is, ám az említett hiányok megnehezítették a szándékok megvalósítását.
Ma is tisztázásra vár, hogy a sokszor elmarasztalóan emlegetett műveltség és tudáshiány milyen mértékben befolyásolta Gárdonyi világképét és esztétikai teljesítményét, s ha léteztek ezek a hiányok, legendás autodidaxisával mennyire tudta pótolni azokat. Bóka László már 1963-ban figyelmeztetett az ilyen irányú vizsgálatok elvégzésének szükségességére! Az író egyszerű és világos stíluseszményét dicsérve megállapította: „... Azt hiszem, hogy a nyelvi gazdagság és az egyszerű mondat elemi szerkezeti formáira redukált egyszerűség, a didaktikus szándék és meggyőző erő ennek a ma is élő, nem hervadó stílusnak titka, ez teszi egyszerre színessé, egyszerűvé és olykor monumentálissá. Vissza