Százarcú élet

Fülszöveg

Nagy idők tanúja - és tevékeny részese - emlékezik a maga különös életútjára, melynek már első állomása - a századfordulón - kihívó merészségnek tűnt. Az óbudai szegénység határát átlépte egy nő, akinek "népszerűsödött neve" újságlapokra került, sőt irányt jelölt a nőmozgalomban. Fellépése többféle politika állóvizébe kavart, s akik eleinte csak szenzációt vagy botrányt sejtettek egyéniségében, nemsokára fölismerték agitatív erejét - súlyos ellenfelükként.
Már ifjúsága, majd asszonysorsa is, összefonódott a magyar munkásmozgalommal. De - ezen belül - vezető funkciója elágazóan sokrétű huzamos ideig a Szociáldemokrata Párt szorító kötelékében, a pártvezetéssel támadt súrlódások közt bontakozott ki. Ugyanakkor az újságírás és az irodalom frontján is érdemeket szerzett. Mindebben kiváló előadói és tanári képességei is segítették, hazulról hozott örökségével - törhetetlen akaratával, életszeretetével - együtt.
A serdülő lány egyik nagy élménye Kossuth temetése: Nagyváradon - már mint újságíró - ismerkedik meg Adyval, Kolozsvárott szövődik mély barátsága Kun Bélával: újabb író és művész barátokra talál Párizsban, izgalmas tapasztalatokat gyűjt amerikai előadói körútján - még az első világháború előtt. 1919-ben a Kormányzótanács egyetlen nőtagja, a Munkásegyetem tanára, Marx főművének fordítója is. Később a világirodalom sok újdonságát is lefordítja, vagy ajánlja a kiadóknak. 1932-ben hazatér a kényszerű emigrációból, számolván a Horthy-rezsim üldöztetésével. Többször letartóztatják, megjárja a Markó utcai gyűjtőfogházat, a bács-topolyai internáló tábort. Idősebb korában - a felszabadulás után - sem ismer megállást vagy kényelmes kitérőt... Vissza