Gargantua és Pantagruel

Előszó

Részlet:

A négyszáz esztendeje elhúnyt Francois Rabelais-t nemrég ünnepelte a haladó világ. Egy csokorra való szövegválogatást adunk ebből az alkalomból a magyar olvasó kezébe Rabealis nagy szatirikus regényéből. Magunkénak érezzük ezt a francia írót és tudóst, a feudális sötétség babonáival vívott küzdelem és örökifjú bajnokát, aki a humanizmus verőfényét sugározza minden sorában. Vajjon mi a magyarázata annak, hogy e nagy természettudósból, a francia nyelv utolérhetetlen művészéből, az egészséges karaj és a harsogó szatira e nagyszerű mesteréből oly tisztán, oly csengve-nevetve buggyan ki az igazság s oly gazdag paraszti nyelven, amilyennel követőinél, a kapitalizmus korának felvilágosultjainál már alig találkozunk?
Egyszerű a válasz: a francia hűbériség arisztokratikus rendszerében, amikor a klérus elképesztő arányokban butította a társadalmat és az inkvizíció máglyával felelt minden egészséges gondolatra, Rabealis a néphez fordult. Megismerte hazája népét s ami a legfontosabb: a népi tömegek ösztönös materializmusát. Franciaország tájain barangolt s a parasztság körében mindenütt csak azt tapasztalta, hogy a termelő nép örömeit és bánatait nem a másvilág illúziója szabja meg, hanem Gyomor Úr, Messer Gaster, ahogyan nagy regényében nevezi a közös ősi szükségletet, az alapvető gazdasági «első-mozgatót», amely teremtőjévé válik az egész emberi kultúrának. Mi már túlhaladtunk ezen a parlagi materializmuson. Rabelais korában azonban még ez is nyílt hadüzenet volt az egyháznak és határozott lépés a teljes ember-fölfedezése felé. Vissza