Előszó
Évkönyvet indítunk útjára. Ilyenként az elsőt. 1989 történelmi fordulója óta kísérlet még nem történt a romániai magyarság helyzetének általános felmérésére és bemutatására. A hangsúly az általánosságon, a teljes körűségre való törekvésen van.
ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2000.
A cím két tagja önmagáért beszél, a másik kettőről szólni kell. Miért Romániai? Lehetne például Erdélyi, persze a történelmi régió tágabb értelmezésével, a Partiumot és Bánságot is ideszámítva. A szerkesztők úgy gondolták, hogy az Erdélyi szűkítő volna, mert ami az országos politikában történik, Bukarest-központú, ettől eltekinteni nem lehet. Igaz, a politika egyetlen szeletét képezi vizsgálódásainknak, de ez a szelet: keret. Meghatározó. És miért Évkönyv? Mert jelzi, egy folyamat időközi jelentését kívánjuk elkészíteni és közzétenni. Vagyis pillanat-felvételekről van szó, és nem az örökkévalóságnak készült elemzésekről. Helyzetjelentéseink a tegnap és tegnapelőtt megértését szolgálják a holnapi esélyek kiaknázása, a helyzetteremtés érdekében.
Az évkönyv melletti további érvek: nemzetközi gyakorlat napjainkban egy-egy ország politikai-társadalmi történéseit évente ilyen keretben összefoglalni és bemutatni, Magyarország politikai évkönyve 1999-ben jelent meg tizedik alkalommal. De előbb talán arra a tradícióra kellett volna hivatkozni, amelynek vállalkozásunk a folytatása lehet. A feltételes mód nem véletlenszerű: a két világháború között - tudomásunk szerint- három szellemi vállalkozás tűzte ki célul a romániai-erdélyi magyarság helyzetének a számba vételét, s bár nem egyszerre jelentek meg, az utóbbiak szerkesztői nem hivatkoznak, nem is utalnak a korábbiakra.
Sorrendben a harmadik munka, a Brassói Lapok szellemi műhelyében készült Erdélyi Magyar Évkönyv 1937 Kacsó Sándor írta szerkesztői soraiból választottam mottóként azt az eszmét, amely minden ilyen jellegű vállalkozás alaptétele kell, hogy legyen. És lám, Kacsó Sándor, aki - visszaemlékezései mutatják - igen komolyan odafigyelt az erdélyi magyarság közéletének minden egyes eseményére, nem említi az előző két vállalkozást: Sulyok István és Fritz László 1930-as, illetve Győri Illés István 1936-os évkönyveit.
Sulyok István és Fritz László jelzik, a szükség szülte gyűjteményüket. Az új közjogi keret 11 esztendeje alatt „az erdélyi magyar nép közös életének megnyilvánulásairól eddig is történtek számbavételek. Ezeket a különböző egyházi és társadalmi alakulatok külön végezték el és külön is hozták nyilvánosságra." De: „Hiányzott az összefoglalás, mely szem előtt tartja a kapcsolatokat és megmutatja a nemzeti egységet." Bevallott céljuk, hogy az erdélyi magyarság minél szélesebb rétegei kapjanak „áttekintést nemzeti életünk terjedelméről és mélységeiről. Hogy öntudatossá váljanak az erőink, melyek megvannak."
Vissza 
