Előszó
Az „élesdiek" ma már fogalom - mind ismertebb és egyre tartalmasabb - a fiatal, elsősorban a festészetben elhivatott művészek körében. Az Élesdi Művésztelep 2006-ban Nagyváradon, a Partiumi...
Tovább
Előszó
Az „élesdiek" ma már fogalom - mind ismertebb és egyre tartalmasabb - a fiatal, elsősorban a festészetben elhivatott művészek körében. Az Élesdi Művésztelep 2006-ban Nagyváradon, a Partiumi Egyetem aulájában kiállítással ünnepelte 10. évfordulóját. Egyúttal, mint minden évben, záró kiállítást rendeztek a résztvevők abban a házban, ahol eddig dolgoztak.
2005-ben is ünnepeltek: akkor volt 10 éve, hogy a marosvásárhelyi Művészeti Líceumból egyszerre négy fiatalember (Bodoni Zsolt, Hermán Levente, Incze Mózes, Szász Sándor), valamint a sepsiszentgyörgyi Kovács Lehel felvételt nyert a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Egy év múlva követte őket Balázs Imre Barna. Noha különböző osztályokba kerültek, olyan dinamikus és egymásban bízó csapatot képeztek, mely egyrészt magához vonzott másokat is (köztük a következő évben felvett marosvásárhelyieket), másrészt amely képes volt megteremteni a közös munka feltételeit Élesden (Alesd, Románia), ahonnan Bodoni-Dombi Zsolt származik.
A magyarországi művészettörténet lelkesen, de nehezen induló művésztelepi hagyományai 110 éves múltra tekintettek vissza 2006-ban. Akkor alapították meg müncheni és párizsi akadémiákon iskolázott fiatalok a nagybányai művésztelepet Erdélyben (ma Baia Mare, Románia), ahol egy sajátos, közép-európai plein air festészet született. Különbözött ez mind a francia impresszionizmustól, mind a müncheni finom naturalizmustól, viszont telítve volt a magyarországi szabadságharcok emlékeivel áthatott hazai táj és a város hódítóan tiszta, olykor haragos színeivel, erős napfényével és éles árnyékaival. Révükön megállni látszik az idő, nemcsak az egykori mindennapok képein, amiket így ma ünnepekként érzékelünk, de a tájba a történelmet megidéző festményeken is, sőt, az emberek életében megsejtett biblikus mélységek is feltárulnak előttünk: a csodavárás és az áldozat, a testvériség és a testvérgyilkosság, a szabadság és az árulás ó- és újszövetségi témáiban az emberlét titkai, ereje és fájdalmai öröknek tűnnek fel, a hegyvidéki táj közeli részleteinek és nagy panorámáinak változatlanságában.
Vissza 
