Genezis

Előszó

Szalay Lajos 1909-ben született a Zemplén megyei Őrmezőn. 1935-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A nélkülözés és a küzdelem már fiatal korában társává szegődött. A második világháború pusztításai ellen már akkor kiállt, s az erőszak elleni tiltakozás művészetének fő témája maradt azóta is. Új rajzi stílust teremtett, tehetségét korán elismerték. Itthon, majd később külföldön is rendre jelentek meg önálló kötetei, sorsa idegenben is összekapcsolódott a magyar művészet sorsával. Hisztériás vagy líraibb vonalvezetése bonyolult érzékelő rendszer segítségével ad hírt a haza helyzetéről.
A szenvedőkkel, éhezőkkel és üldözöttekkel vállalt szolidaritása korai rajzain még némi karikírozó jelleggel nyilvánul meg, felcsillan a humor is a tengerészeket, kézműveseket, kofákat vagy szerelmeseket ábrázoló lapokon. De tolla már akkor szabadon száguld, s látszatra gond nélkül bontja ki a tuscsepp embrióból a papír felületét behálózó finom vonalakat. Hősei valóságos hősök alakját kérik kölcsön, s ha küzdelmük sikertelennek látszik is néha, nem fullad végső reménytelenségbe.
A felszabadulás után öszetöndíjjal külföldre megy, Párizsban, Argentínában, majd New Yorkban él. Katedrája Tucumanban, kiállítások és rajongó kritikák nem teszik boldoggá. Magatartásának fő motívuma a küzdelem, az újrakezdés.
A Genezis 1966-ban New Yorkban lát napvilágot. Régi szereplőit új összefüggésben ismerjük meg néhány lapján, mert a Biblia fonalára felfűzött régi és új művek gyűjteménye kapta az összefoglaló Genezis címet. Árulók és áldozatok, hiúság és heroizmus, erotika és fondorlat megfogalmazása ez a mű, és éppen annyira profán, mint maga az ember. Koron és eseményen túlmutatnak Szalay örök témái: Ábrahám áldozata, a Tékozló fiú, Jákob harca az angyallal, Salome és elsősorban az egymás ellen harcoló Káinok és egymás áldozataként megjelenő Ábelek. Vissza