Geofizikai Közlemények 1958.

Előszó

A földmágneses tér évszázados változásában felismerhető 50 éves periódussal foglalkozó eddigi értekezéseimben bizonyos önkényt tartalmazott a koordináták szétválasztása és egyenkénti kapcsolatba hozása az idővel. A folyamat ugyanis nem korlátozódik egy-egy koordinátára, hanem a térben, valamennyi összetevőben játszódik le. Célszerűbb tehát vizsgálatra a vektordiagram-ábrázolást alkalmazni. így legalább megszűnik az időnek egyoldalú kapcsolata az egyes koordinátákkal.
Az egyes obszervatóriumok évi átlagértékei meghatározzák a mágneses vektor végpontjának évi átlagos helyzetét a térbeli csillagászati koordinátarendszerben. Az évszázados változás következtében ennek a pontnak helyzete évről évre változik és a vektor végpontja az idő folyamán térgörbét ír le. Az évszázados változás vektordiagramja ennek a görbének a vetülete a különböző koordinátasíkokra. A térgörbe egyes pontjait ismerjük az obszervatóriumok megfigyeléseiből. A vektordiagramot úgy szerkesztjük meg, hogy az obszervatórium által megállapított mágneses összetevő értékeit felmérjük a koordinátarendszer tengelyeire. Minden összetevőpár a megfelelő koordinátasíkon meghatároz egy pontot. Ha a különböző időpontokhoz tartozó adatpárokból megszerkesztjük a pontokat és ezeket időrendben folytonos görbevonallal összekötjük, megkapjuk a vektordiagramot. Ilyen szerkesztésben az időparaméternek kitüntetett szerepe megszűnik, az egyes összetevők egymással egyenlő súlyúak, az idő a vektordiagram-görbén fut végig és annak egyes pontjaihoz kapcsolódik. Vektordiagramot minden koordinátasíkon szerkeszthetünk, és szerkesztésre mind a ténylegesen mért adatokat, mind a kiegyenlített függvényből számított adatokat felhasználhatjuk. A két görbe egymáshoz viszonyított helyzetéből a rátevődött hullám jól felismerhető. Vissza