Hódolat Katalóniának

Fülszöveg

Erie Arthur Blaire, írói néven: George Orwell 1903-ban született Indiában, ahol apja a brit birodalmi közigazgatás hivatalnoka volt. Családja pár év múlva hazatelepül Angliába, így a cseperedő Erie már itt kezdheti meg tanulmányait. 1917-ben szülei Etonba küldik, az ország első számú mintaiskolájába, ahol tehetségét különféle diáklapok írásá ban és szerkesztésében próbálgatja. Mégis: tizennyolc évesen a biztos egyetemi karrier helyett, dacból és kamaszos elvágyódásból, inkább a burmai brit birodalmi rendőrség kötelékét választja. Hat évet szolgál Burmában, majd a gyarmati rendszer mélyen megutálva leszerel, és hazatér Európába. Távol-keleti élményeit írja meg első könyvében: a Burmese dayben (Tragédia Burmában, Bp. 1948).
A nagy válság éveit betegen és nélkülözve Párizsban és Londonban vészeli át csavargók és nyomorgó kisemberek negyedeiben (Down and Out in Paris and London, 1954). Magántanári állást vállal, majd egy hampsteadi használtkönyvboltba szegődik eladónak, eközben novellákkal, könyvkritikákkal próbál nevet és független írói megélhetést kiküzdeni magának. 1936-ban bejárja Lancashire és Yorkshire munkanélküliség sújtotta bányavidékét, s a látottakról a The Road to Wigan Pier című könyvben számol be.
Keserű tapasztalatai megkeményítik társadalombírálatát, írásaiban független szocialistának vallja magát, s utóbb a brit Független Munkáspártba is belép. Számos baloldali értelmiséghez hasonlóan így kerül az aragóniai frontra, ahol a POUM-milícia önkénteseként harcol, megsebesül, és kis híján maga is ottmarad a kommunista titkosrendőrség és a Franco-gardisták gyilkos harapófogójában. Ennek a tragikus végű "kétfrontos" küzdelemnek állít emléket a Hódolat Kalaóniának.
A második világháború kezdetén belép a Home Guardba, s a Hitler elleni önvédelmi harc elkötelezett szószólója lesz. 1940-től három éven át a BBC keleti adásának munkatársa és a Tribune irodalmi rovatának gazdája. Újságírói pályáját később az Observer haditudósítójaként, majd a Manchester Evening News szerkesztőjeként folytatja. Ekkoriban írja két nagy hatású politikai allegóriáját: az Állatfarmot és az Ezerkilencszáznyolcvannégyet, amelyek kevéssel halála után méltán szereznek világhírt nevének. A háborút követően tüdőbaja mindinkább elhatalmasodik, utolsó éveit már jórészt szanatóriumban és Jura-szigeti elvonultsgában tölti.
Életét, életművét idejekorán lezárva, 1950-ben éri a halál, negyvenhat éves korában. Tizenkét szerzői kötetet, egy szerkesztőségi munkatársként csak nemrég megismert asszonyt s egy hatéves fogadott fiút hagy maga után. Vissza