Nagy Péter

Előszó

Oroszország a XV. század végén szabadult fel a mongol fennhatóság alól. 1240-41 körrül területének legnagyobb részét Batu mongoljai hajtották hatalmuk alá s ettől az időtől fogva a XV. század végéig, sőt helyenként a XVI. század derekáig is, mongolok uralkodtak az oroszok felett. Ez a közel háromszáz éves mongol uralom Oroszországot meggátolta fejlődésében. A mongol kánok a legtöbb esetben megelégedtek a meghódított oroszokra kivetett adókkal és nem sokat törődtek alattvalóik belső életébel. Az a körülmény azonban, hogy maga az orosz nép kisebb-nagyobb fejedelemségek között volt megosztva, - amelyek állandóan veszekedtek egymással, - minen belső erőt lekötött és minden haladást lehetetlenné tett. Az európai köztudatban Oroszország elmaradt, ázsiai jellegű földterületet jelentett, amelynek semmi köze sem volt a nyugateurópai államokhoz. Olyan országot jelentett, amelyről senki sem tudott bizonyosat és amelyről ennek következtében mindent írhattak és híresztelhettek. Amikor azonban Mátyás király kortársa, III: Iván moszkvai fejedelem nehéz harcok árán egyesítette az orosz fejedelemségeket, sőt véget vetett a mongol-tatár fennhatóságnak is, Európa figyelme azonnal kelet felé fordult. Érdeklődni kezdtek az ismeretlen ország iránt, amelyről az utazók és a kereskedők elbeszélései nyomán annyit tudtak csak, hogy roppant kiterjedésű, felér egy világrésszel, különféle félvad népek lakják, természeti kincsekben bővelkedik s olyan népekkel szomszédos, amelyeknek híre már századok óta izgatta a nyugatiak képzelőtehetségét. Vissza