Gépelemek III.

Előszó

A gépelemek igen széles témakörének egyes alapvető területét eddigiekben már a Gépelemek I. és II. rész című jegyzetekben tárgyaltuk. Így foglalkoztunk
- a szilárdsági méretezés fontosabb kérdéseivel,
- csővezetékekkel, csőkötésekkel,
- tartályokkal,
- hidraulika elemekkel,
- tengelyekkel,
- tengelykapcsolókkal,
- tömítésekkel,
- sikló- és gördülőcsapágyakkal.

Ez a harmadik kötet szervesen épül fel az első és a második rész ismeretanyagára és lényegében a hajtó és hajtott gép között elhelyezkedő hajtáslánccal kapcsolatos kérdéseket, a hajtástechnikát és az egyes hajtáselemeket tárgyalja.
A legelsőnek ismertetendő témakörben található elemek bizonyos fokig a szokásos hajtáselemektől eltérő feladat megoldására alkalmasak. Olyan hajtóművek tartoznak ide, amelyek egyenesvonalú mozgást forgómozgássá, illetve forgómozgást egyenes vonalú haladó mozgássá alakítanak át. Ezek a hajtóművek tulajdonképpen az összefoglalóan mechanizmusoknak nevezett hajtásláncok igen széles témakörébe tartoznak, azonban jól kiforrott és adott célra elkülönült hajtások, ezért a gépelemek témakörében szoktuk tárgyalni. A nagyon sokféle sík- és térbeli csúszkás-csuklós mechanizmusok közül a legismertebbek a kulisszáshajtóművek, forgattyús hajtóművek és a hibáshajtóművek.
A szűkebb értelemben vett hajtások azok, amelyek forgómozgást módosítanak, vagyis forgómozgást alakítanak át általában más fordulatszámú (nyomatékú) forgómozgássá. Ezek a hajtások lehetnek kényszerkapcsolattal működők (pl. fogaskerekek) és merevek, de lehet rugalmas elemmel is kényszerkapcsolatot megvalósítani (pl. fogazott hevederes hajtások). Vannak olyan hajtástípusok, amelyek súrlódás útján viszik át a forgómozgást, nyomatékot, ilyenek a hevederes hajtások vagy pedig a dörzskerék hajtások.
Ezek a különféle hajtáselemek legtöbbször egy szerkezeti rendszert alkotnak, ez az a hajtómű, amelynek konstrukciós kialakításánál az eddig tanultak felhasználása is szükséges (tengelyek, csapágyak, tömítések, kenési rendszerek stb.). Vissza