Farkas József

Előszó

FARKAS JÓZSEF fényképeit sokan, nevét bizonyára sokkal kevesebben ismerik (ezzel, sajnos, nem áll egyedül a magyar fotóriporterek között). A tájékozott kevesek azonban tudják: Farkas elkötelezett sportfotográfus, méghozzá a legjobbak közül is kiemelkedő. Őt nemcsak a kenyérkereset köti a hivatásához, hanem a tántoríthatatlan sportszeretete is. Éppen ideje, hogy fényképei javát (melyekről megállapíthatjuk: kiállták az idő próbáját, őrzik frissességüket) albumba gyűjtve ismét láthassuk. A sportfotográfia a fényképezés különleges ága, amely azokat szolgálja ki, akik nemcsak olvasni, hanem látni is akarják, mi történt a versenypályán. Ezért a jó sportfotó mindig a lényegről szól, amely a verseny forrpontját rögzítve a jelenlét élményét képes fölidézni a nézőben. Az már önmagában is vonzó lehetőség: különleges emberek vetélkedését testközelből érzékelhetni, mintegy részt venni a versengésükben, hallani zihálásukat, átélni erejük megfeszítését, azt a drámai küzdelmet, amit végső soron önmaguk ellen folytatnak; mindent megfigyelhetni és megörökíteni, akár mozzanatról mozzanatra, hiszen ott vannak a küzdő felek, szabad prédaként, kitárulkozva, póz és beállítottság nélkül, önmagukat adva. Ezért nem csoda, hogy az eredendően tapintatlan és mohó kíváncsiságában épp az ilyen helyzeteket kedvelő fényképezés, amint alkalmassá vált a mozgás rögzítésére, azonnal a sporthoz szegődött, és azóta el sem hagyta. Vissza