Magyar közmondások, szólások diákoknak

Előszó

Részlet:
A közmondásokban és a szólások jó részében is az emberiség évezredes élettapasztalatai és erkölcsi ítéletei fogalmazódnak meg, az emberi bölcsesség lenyomataiként, melyek egy nép anyanyelvi kincsével együtt öröklődnek nemzedékről nemzedékre. A közmondások, szólások legnagyobb része közös szellemi vagyona az emberiségnek, valamennyi nyelvben léteznek, más-más nyelven, de ugyanazt a tartalmat közvetítik az utódok számára, s ugyanazzal a céllal is, ti. hogy ne kezdje minden generáció elölről a világ, az élet és az ember megértését, legyen támaszuk, megerősítésük, ha valamiről gondolataik születnek, véleményük támad.
Formailag e nyelvi kifejezések a beszéd állandósult, készen kapott szerkezetét alkotják. Bizonyos helyzetekben nem kell keresni a szavakat, hogy véleményünket kifejezzük, mert ilyen helyzetben már elődeink is voltak, s ők már rég kikeresték az odaillő, legmegfelelőbb szavakat, s össze is rakták a leghatásosabb, legtömörebb sorrendbe. [Pl. ha valakit hazugságon kapnak, s ezen mi nem csodálkozunk, mert rég sejtettük, hogy az illető hazudik, máris mondhatjuk, a nyelvünkre is jön, hogy „ sánta kutyát, hazug embert könnyű utolérni".]
A nyelv- és irodalomtudomány a mondásokat nagyjából három fő csoportra osztja fel: közmondások, mondásértékű szólások és szófordulat értékű szókapcsolatok.
Használhatóságukat, kifejezőerejüket tekintve a közmondások és a szólások közt nincs érdemleges különbség. Mindegyik a véleményalkotást, valaminek a hatásos kifejezését, ill. a megértést segíti. A különbség abban van, hogy a szólás inkább hasonlat, valamit valamihez hasonlít, szemléletesebbé tesz valamit (persze abban, hogy valamit valamihez hasonlítok, már többnyire van ítélet, erkölcsi vagy esztétikai mérlegelés, abban már kifejeződik a beszélő viszonya is a jelenséghez, eseményhez, tárgyhoz). A szólás (idióma), állandósult szókapcsolat, többnyire mondatrészként jelenik meg, de lehet önálló mondat is. A szólás többnyire egyetlen szóval is kifejezhető. Pl. „zöld ágra vergődik", vagyis „boldogul", „kákán is csomót keres", vagyis: kukacoskodik, akadékoskodik, kötözködik; „elveti a sulykot" vagyis: túloz. A szólás nagyon gyakran célzás, utalás valaminek a jellemző tulajdonságára hasonlattal, összehasonlítással, párhuzamba állítással.
A szólások jó része könnyen felismerhető egyszerű, állandósult szókapcsolat, legtöbbjük cselekvést, történést vagy állapotot fejez ki (pl. adja a bankot, rossz vért szül, kígyót-békát kiabál); lehetnek hasonlattal élő főnévértékűek (pl. fából vaskarika, anyámasszony katonája); léteznek melléknévként használatosak (pl. burokban született) vagy határozószói funkcióban lévők (pl. egy füst alatt).
Az összetettebb szókapcsolatok egyik nagy csoportja a játékos, rímelő, ritmusos, két részből álló szólások, pl. fel is út, le is út; megszokik vagy megszökik; a Vissza

Fülszöveg

Több ezer találó, elmés mondás, fenyegetés és gúnyolódás található e könyv lapjain; tömören, csattanósan, ezer év alatt kikristályosodott tanulságok, vélemények, tanácsok. Ezeket az irodalomtudomány a nyelvészettel karöltve, tartalmilag és mondattanilag néhány fő- és több alcsoportba sorolja. Az egyik közmondás, a másik szólás, a harmadik csak megtévesztésig olyan, mintha szólás lenne, de valójában szófordulat. Nos, a könyvünk azt még jelzi, hogy e három fő csoport közül melyikbe illik leginkább az, amelyre a magyar nyelv legszebb kincsei közül éppen rábukkantunk, de aztán inkább azt kutatjuk, hogy mi az üzenet, ami a mondás nyelvi szerkezetén a mához elérkezett a tegnapból vagy a réges-régi múltból. Az az igazi felfedezés, ha a közmondások, szólások jelentésében a keletkezésük okát találjuk meg, mert ezzel a régi korok világába, mindennapi életébe, emberi kapcsolataiba tudunk beletekinteni. Akkor eleink szólalnak meg a számunkra, eleink bölcselkednek, gúnyolódnak, mókáznak körülöttünk, s hirtelen ott leszünk a szegény ember üres kamrájában, a tűző nap alatt küszködő aratók között vagy az ünnepi kirakodóvásár forgatagában. Például feltehetjük a kérdést: változott-e az emberi gondolkodás, a boldogulni akaró ember küzdelme attól, hogy a postagalamb helyett e-mailben küldjük üzeneteinket a világ négy sarka felé? Vagyis, akár még erre a kérdésre is megkeresheti a választ bárki, aki veszi a fáradságot és felüti ennek a könyvnek a lapjait. Talán nem is érdektelen megpróbálkozni vele... Vissza