Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm

Előszó

Hetedhét határon túl él az EMKES - ma már úgy mondjuk, és milyen furcsa: - a múlt században alakult képzőművészeti egyesület. Célja az időtálló alkotások bemutatása, kiállítások és baráti találkozók létrehozatala, bárhol is éljenek az alkotók, Nagybányán, Kecskeméten, Szentendrén vagy Németországban.
Tevékenysége egyfajta szintézis az egyetemes emberi gondolkodás és az alkotás határtalan lehetőségeinek bemutatására. Szellemi munka ez a javából. Komoly feladatot jelent megtalálni az értéket, a jelentőst, az igazit, a nekünk tetszőt. Egyúttal felelősség is, hogy az időtálló értéket mutassuk be, ne csapjuk be bóvlival a látogatót, az érdeklődőt.
Az alkotás, kikerülve a műteremből, saját életét éli. Nem könnyű a sorsa. Vigyázni kell rá, szeretni, megmutatni a barátoknak, a közönségnek, és ez nem mindig könnyű. A mű néha szinte visszakérdez: megért, elfogad, befogad ez a különös világ? Bizony sokszor nem érti, nem értékeli környezetünk azt, ami természetes, nagyszerű és felemelő.
Szerencsére, létrejött Stockholmban egy szellemi központ, az EMKES, amelynek kisugárzása áthatol határokon, a bürokrácia útvesztőin és a szűk látókörű szemléleten. Ez mind azért lehetséges, mert olyan kohéziót jelent tevékenységével, széles látókörű gondolkodásával és magyarságával, amelynek erejével értéket teremt, és ez nem szűnhet meg soha.
Ma már tudjuk a híradókból, mi történt Tokióban vagy Alaszkában, de hogy mi történik a műtermekben és a festők lelkében, azt a képek, a színek és a formák csak a kiállításokon mutatják meg.
A világot visszatükröző művek és a befogadó közönség egymásra találását segíti és ápolja határtalan lelkesedéssel az EMKES. Tevékenysége összegzés és visszaigazolás a mai bizonytalan világban, példát mutat a nagy ívű gondolkodásban és az önbecsülésben, megfoghatóvá teszi a sokszor megfoghatatlant, szellemi és tárgyi örökségünk bemutatásának méltó keretet ad. Vissza